Irambo azt mondja, hogy a látogatás napjaiban Tunézia már forrongott. Az emberek az utcákra vonulva követelték Ben Ali és kormánya távozását. A líbiaiak azonban úgy gondolták, hogy ezek az események nem lépik át a tunéziai határokat. Láncreakcióra, a lázongás terjedésére, a tiltakozó mozgalmak kiszélesedésére senki sem számított azokban a napokban.
Az Afriport kérdésére Irambo arról is beszélt, hogy a tanácskozás résztvevőinek figyelmét inkább az kötötte le, hogy Szudánban eredményes volt a déli országrész elszakadásáról rendezett népszavazás, amelynek eredményeként új ország született Afrikában. A konferencia helyszínét különösebben nem őrizték, bárki kimehetett a városba vásárolni, sétálni, nézelődni, vacsorázni.
A város központjában minden a jólétről, a gazdagságról szólt, úgy éreztem, magam, mint egy államfő, mondja Irambo. Ötcsillagos szállodában, a tengerparton laktunk, egy lüktető, nyugati színvonalú, arab pompájú, jól felszerelt, békés világban. A nők mindenféle öltözködési korlátozás nélkül, szabadon járhattak – kelhettek az utcákon, vásárolhattak a boltokban. Az árukínálat bőséges, ellátási gondok nincsenek.
Líbiai belpolitikai témákról nem esett szó, annál többen beszéltek viszont arról, hogy Líbia vezető szerepet játszhatna az afrikai kontinens egységének megteremtésében. Hiszen az országban nagyon sok, Afrika más államaiból érkezett bevándorló él. Kadhafiról jóformán csak jókat mondtak a meghívottak, voltak persze olyanok is, akik nem azért mentek, hogy méltassák az ország vezetőjét. De a látottak és a hallottak őket is meggyőzték. Irambo azt mondta, Kadhafi remek szónok, aki képes mozgósítani az embereket, emellett nagyvonalú, figyelmes vendéglátó. Neki is vannak persze rossz tulajdonságai, hibái, mint mindenkinek, de az emberek hisznek neki. Hisznek benne. Ha több ilyen vezető volna Afrikában, akkor sok afrikainak nem kellene Európában, bevándorlóként tengődnie- ez a meggyőződés alakult ki a konferencia résztvevőinek többségében.
Irambot arról is megkérdeztük, hogy mit tudtak a vendégek a szabadságjogok, a demokrácia korlátozásáról, a Kadhafi-rezsim elnyomó politikájáról. Munkatársunk természetesen hallott ezekről a jogtiprásokról, de mint mondja, a meghívók igyekeztek mindenkit meggyőzni ennek az ellenkezőjéről Példaként hozták föl, hogy Kadhafi otthon, és nem külföldi bankokban tartja a pénzét, és más afrikai vezetőktől eltérően gyakorlatilag lehetetlen korrumpálni. Vagyis a vendéglátók szerint az ország vezetője tisztakezű, becsületes politikus, aki a nép akaratából gyakorolja a hatalmat.
Katonákat nem lehetett látni az utcákon, mondja Irambo, a hadsereg egységei a laktanyákban állomásoztak, és a rendőri jelenlét sem volt szembetűnő vagy zavaró. Ha egyáltalán volt.
Irambo nem tudott pontosan válaszolni arra a kérdésre, hogy az arab világban megindult tiltakozási hullám miért érte el Líbiát is. Munkatársunk szerint ebben nagy szerepe lehetett a dominó-effektusnak, annak, hogy a Kadhafival szembenálló erők biztatást, bátorítást kaptak, és nyíltan szembe mertek szállni a rezsimmel. Hiszen látták, ez másoknak, másutt már sikerült.
Irambo úgy látja, Kadhafinak van esélye arra, hogy megőrizze a hatalmát. És ha sikerül konszolidálnia a helyzetet, akár engedményeket is tehet az ellenzéknek. De előbb rendet fog csinálni, és ennek a folyamatnak lesznek még áldozatai – mondta befejezésül Raymond Irambo.