Az anyaági leszármazáson alapuló busongó társadalomban a legmagasabb köztiszteletben álló személy a király édesanyja volt. Elhalálozása óriási veszteség és mély fájdalom a Kongói Demokratikus Köztársaság utolsó királyságának alattvalói számára. A gyászidőszakra a királyi családból aki csak tud, visszatér Mushengébe, a Kuba Királyság fővásosába, a királyi család székhelyére. Kongóból, Európából és az Amerikai Egyesült Államokból egyaránt érkeznek családtagok. Információink szerint Mushengében tartózkodik többek között Dieudonné Mbakama Kien kuba herceg is, a Kongó- Torday Emil nyomában című könyv előszavának írója, szociológus, a kuba kultúra féltő őrzője.
A több napon át tartó gyászszertartás során az uralkodó család tagjai, az alattvalók és a tanácsosok, úgynevezett kolomók hagyományos ünnepi viseletben virrasztanak és táncolnak több napon és több éjszakán át. A résztvevők napokig virrasztanak és böjtölnek, az asszonyok siratóénekeket jajgatnak, a férfiak és elöljárók művészien kikészített maszkos – rituális öltözetben idézik meg az ősöket. A királynő koporsójára a tisztelet jelképeként több méter hosszú, pazar relikviákat és a rafipálma rostjából készített szőtteseket hordanak. A busongók hite szerint fontos, hogy a lehető legnagyobb pompával és tisztelettel vegyenek búcsút a halottól- ezáltal a halott lelke is békében távozik az ősökhöz.
A 2009-es Torday-Kongó Expedíció csapatának tagjai telefonon nyilvánítottak részvétet a királyi család tagjai és a mushengei lakosok számára. Üzenetünket Roger Ishamalangenge barátunk adta át. Mélyen osztozunk a gyászolók fájdalmában, lélekben velük vagyunk, hiszen Bawoto Mbweki személyében csodálatos asszonyt ismerhettünk meg 2009-es augusztusában, aki a csapat munkáját a Kuba Királyság területén maximálisan támogatta és segítette.
Bawoto Mbwekitől az alábbi cikk részlettel búcsúzunk:
“A sűrű erdőségben kanyargó Kasai és Sankuru folyók közötti területen fekszik Kongó egyik utolsó királysága, a Kuba Királyság. A királyság fővárosa, Mushenge lélekszámát tekintve nem több egy néhány ezer főt számláló falunál. Kellemes, pálmafás környezet, bambusz szerkezetű, agyagtéglából készült, banánlevéllel ügyesen fedett kunyhók alkotják. A több, mint húsz különböző alcsoportból álló kuba népcsoport területére kiterjedő királyság fővárosában él a vezető busongó dinasztia valamint a nagy tiszteletnek és gazdagságnak örvendő kuba király, Kwete Mbokashanga több tucat feleségével, hercegi és hercegnői címet viselő fiú- és lány gyermekeivel, valamint lánytestvéreinek gyermekeivel. Bár az elmúlt száz évben az állami hatalom megerősödésével a királyi hatalom meggyengült, a kubák számára a király szent személy és ngesh azaz természetfeletti erővel rendelkező szellem. A király a föld istene, a föld termékenységének ura, hatalmas, összetartó erő, akinek mindennapi életét rítusok tucatjai határozzák meg. Ahogy hűséges és megbízható barátunk, a királyi család által kirendelt kísérőnk, Roger Ishamalangenge fogalmazott: „Akármi történjék, a király mindig a királyság feje marad. Ő az első ember itt, nagyon fontos számunkra.” A király szülőanyja, Bawoto Mbweki a kuba társadalom egyik legnagyobb becsben tartott személye, a király távollétében a legfőbb döntéshozó, akinek működését bölcs tanácsadók, a kolomók segítik. Bár a királyság bír romantikus, meseszerű motívumokkal, ahogy a legtöbb kultúra, a kubáké is folyamatos változásban van. A globalizáció csápjai és a modernizáció hatásai még Kongó szívébe, erre az infrastrukturálisan nehezen megközelíthető területre is eljutnak. A király idős, rövid ősz hajú, kellemes hangú és elegáns megjelenésű édesanyja afrikai motívumokkal díszített textilruhát és egy Európából kapott olasz divatmárkás fejkendőt viselt. Helyi szokás szerint hat darab, lassú ritmusú tapssal köszöntöttük az anyakirálynőt, aki egy gyönyörű, rombusz mintákkal díszített, rafiából szőtt gyékényen előre nyújtott lábbal és egyenes tartással ülve fogadta, majd hasonló módon, tapssal viszonozta köszöntésünket. „Fiam, a király beteg, gyógykezelésen tartózkodik Brüsszelben.” – mesélte nekünk. „Mobiltelefonon tartjuk a kapcsolatot. Legtöbb gyermekem és unokám Kinshasában vagy külföldön él, Londonban, Párizsban, Kanadában. Többen közgazdászként, orvosként, ügyvédként dolgoznak. Gyakran visszalátogatnak Mushengébe.” Meg is értjük, hogy a kuba királyi család tagjai közül többen előszeretettel térnek vissza, hiszen sehol a világon nem részesülhetnek abban a megbecsültségben és tiszteletben, mint azon a földön, ahol felmenőik hatalma jogosítja fel őket az uralkodásra.”
Írta: Szilasi Ildikó Hermina