Persze az országban az emberek még nem nagyon érzik a nagy választási készülődést, például a fővárosban, Yaoundében mindössze egy-kettő, a szavazói regisztrációra felszólító plakát található (amelynek a határideje egyébként augusztus 31.), és a voksolás konkrét időpontja sem ismert, mindössze az alkotmányban megfogalmazott kitételek alapján következtethető ki, hogy Biya mandátumának november 3.-i lejárta előtt néhány héttel kell az embereknek az urnák elé járulni. A Kameruni Népi Demokratikus Mozgalom (RDPC) egyeduralkodó pártját vezető és képviselő Biya indulása ugyanakkor egyáltalán nem kérdés sokak szerint, ehhez pedig már tökéletesen elő is készítették a talajt 2008-ban, amikor alkotmányt módosított az ország azért, hogy az öt, kitöltött mandátum se legyen számára kizáró ki. Akkor a felháborodott emberek össze is csaptak a rendőrökkel, közel 50 ember halt meg és a sérültek száma bőven száz felett volt. Az egyetlen jelentős és igazi ellenzéki erőnek számító Szociáldemokrata Front már egy ideje bojkottról és a választás lehetséges elhalasztásáról beszél, valószínű elnökjelöltjük Ni John Fru Ndi pedig a választási bizottságot is bírálta, amely egyértelműen RDPC-hez közel álló tisztviselőkből áll.
A választási bizottság jogai tavaly amúgy is kurtításra kerültek, amikor törvényileg vették el tőle a jogot bármilyen előzetes választási eredmény közlésére, továbbá az ellenzék – állítólagos – teljes elnyomása érdekében újabb hat fővel növelték méretét, ráadásként pedig pénzügyileg egy állami minisztérium (a fantom-szavazókról elhíresült Regionális és Decentralizációs Minisztérium) finanszírozási körébe vonták be. Mindenesetre nyíltan először még csak a napokban került szóba a voksolás tényleges elhalasztása, az egyik apró párt jelöltje, Anicet Ekane beszélt erről, aki szerint egy három évre szóló átmeneti kormány felállítása valamint az egész alkotmány és választási rendszer felülvizsgálata lenne a megoldás az állam problémáira.
És bár a jelenleg külföldön tartózkodó (az év jelentős részét egyébként nem hazájában töltő) Biya és pártja még nem nyilatkozott elhalasztásról, konkrétan még a választásról sem beszéltek nagyon, de érdekes módon, most az RDPC-nek is jól jönne egy kis idő, hogy a párton belüli gondokat sikerüljön rendezni. Az évtizedek óta hatalmon lévő párt az elmúlt tizenöt évben még egy kongresszust sem tartott (technikailag ebben az időszakban Biya az átmeneti vezető), de az elmúlt évek, kis ellenzéki pártokat bekebelező és fiatal szimpatizánsokat segítő politikája miatt a megosztottság ütötte fel a fejét a sorokban és ezért nem meglepő, hogy a pártnál már egy nagy kongresszus összehívásáról beszélnek, még az elnökválasztás előtt. A kongresszuson pedig a Biya-ellenes, radikális klikk nyíltan szembefordulhat a nagy vezetővel – megtehetik, hiszen a párt égisze alatt milliós vagyonokra tettek szertek, a legtöbb esetben nem tisztességes úton. A kérdés már csak az lesz majd, hogy a Milla Assoute által vezetett, nagyobb, régivágású pártfrakció odaáll-e még az elnök mögé vagy csak “mossák kezeiket”.
Nem lesz egyszerű döntés, hiszen az elmúlt évek, nemzetközi nyomásra indított nagy anti-korrupciós kampányai során több, régi vezetőnek kellett távoznia, helyeiket pedig a Biyát már kritikus szemmel méregető fiatalabb RDPC-tagok foglalták el. Ez azonban még csak a politikai része a dolgoknak, a választás megszervezése és finanszírozása még egyáltalán nem tisztázott, és miután helyi majd parlamenti választások is lesznek 2012-ben, elég jelentős összeget kell elkülöníteni ilyen célokra – csak a kérdés, hogy honnan. A kameruni szemek persze a nemzetközi közösség felé fordulnak, a lehetséges segítők azonban változásokat szeretnének a választásokkal kapcsolatban. És hogy a munkanélküliségtől, mélyszegénységtől sújtott kameruni lakosság, hogy fogadja majd Biya esetleges újabb indulását és valószínűsíthető győzelmét?
Szinte egyöntetű a nemzetközi sajtóban a vélemény, hogy Biya sikere után elszabadulhat az erőszak az országban, elég ha csak az alkotmánymódosítás után kirobbant rombolásra gondolunk – az emberekben pedig aztán bőven van frusztráció az állami korrupció, a soha valóra nem váltott ígéretek és az olajvagyon eltűnése okán is. Talán ez is számított a kameruni törvényhozásban akkor, amikor a parlament és az elnök elfogadta azt a rendelkezést néhány hete, mely szerint a közel 4 millió külföldön élő kameruni is tényleges szavazati jogot kap – eddig mindig haza kellett utazniuk az országba, ha szavazni szerettek volna, most már erre nem lesz szükség. Ez így jól is hangzik és sokan üdvözölték is a döntést, de azért itt is van feketeleves a háttérben: egyrészt az októberi elnökválasztásig nem fognak rendelkezésre állni a technikai feltételek eme rendszer bevezetéséhez, másrészt a törvény továbbra is kizárja a kettős állampolgárok szavazását (Paul Biya 2009-es franciaországi útján ennek a helyzetnek a felszámolására pedig még ígéretet is tett). Tekintve, hogy a fentebb már említett milliós diaszpóra közel 80%-a kettős állampolgár vagy illegális bevándorló, gyorsan kiderül, hogy ez a törvény mégsem ad igazán nagy jogokat a külföldön élők kezébe. Arról pedig már nem is beszélve, hogy a nagykövetségekre és konzulátusokra el is kell jutni, ahol pedig kizárólag az RDPC tisztviselői teljesítenek szolgálatot. Na de ez már igazán összeesküvés-elmélet lenne.