Északon a turkanák csonttá aszalódtak, hosszú sorokban ülnek a kiszáradt földeken, amint várják az élelmiszersegélyt, az asszonyok elnyúlt mellein sovány csecsemők lógnak. Néhány turkana család Ugandába menekült az éhség elől.
Szomáliában a legrosszabb a helyzet, így ezrek és ezrek érkeztek a kenyai dadaabi menekült táborba, akik szintén tartós élelmiszer segélyre szorulnak. A szakértők járványkitöréstől tartanak, így megkezdték az egyébként védőoltásban sosem részesült szomáli gyerekek gyermekbénulás és kanyaró elleni beoltását. A legnagyobb veszélyt a kiszáradás jelenti.
A hírek szerint megpróbálják az egyébként teljesen terméketlenné vált Afrika Szarvát termővé változtatni, hogy a szomálik visszatérhessenek oda, mivel hatalmas terhet ró Kenyára a szomáli menekültáramlat.
Kutakat továbbra sem ásott senki, tartós segítség nincs. Ameddig csak a szem ellát, éhen döglött jószágok tetemei hevernek Észak-Kenyában. A szamburuknál a kiszáradt hegyekből levándorolt elefántok tarolták le a lakott településeket, ledöntve kunyhókat, fákat.
Délre haladva a szárazság hatása nem érzékelhető ennyire, hisz szinte nincs hét, amikor ne esne. Itt újabb nehézséggel kell megküzdeni: Nyugat-Kenyában raktárok állnak teli kukoricával, a fogyasztókhoz mégsem jut el belőle, az állam keveset fizet a termelőknek. Így importra szorult az ország, amely viszont génkezelt, és az átlag kenyai lakos amennyire keveset tud a génmódosításról, annyira retteg tőle. Ám jó hír: Mombasába 4000 tonna nem génmódosított kukorica érkezett Malawiból, ami nagyban megkönnyítette a lakosok életét, hisz náluk a kukorica ára két és félszeresére emelkedett.
Az átlagos kenyai parasztember szintén a nyugati részeken, az élelmiszer válság miatt fellendítette a kisebb és nagyobb telkeken a veteményezést, amelyet a betakarítás előtt bokáig tarolt és felzabált a védelem alatt álló zebra. Állami kártérítést követelnek, eddig minden siker nélkül.
Június óta az infláció kb 15%-os, az élelmiszer ára átlag 20%-kal emelkedett, hasonlóan az üzemanyag árához, de megemelték a villany és a víz árát is. Augusztus elejétől rendszeres áramszünetet ígértek, több változatban is: reggel hattól este hatig, illetve este hattól éjjel tízig takarékoskodhatnánk, de eddig ezt nem vezették be, leszámítva az áramkimaradásokat, amelyek napjában tucatszor is bekövetkezhetnek 2-3 perc erejéig.
Vízből valóban kevesebb van, de a kúttulajdonosok mindig rendelkezésre állnak tartályos kocsijukkal.
A szárazság összesen 11 millió embert érint Észak-Kenyában és Szomáliában, a nemzetközi közösség hatalmas erőfeszítéseket tesz a gondok megszüntetéséért, mesterséges időjárás módosítást kívánnak létrehozni, ami esőzést váltana ki a térségben, a Világbank közel 170 milliárd forintnyi élelmiszer támogatást nyújt az éhezőknek, áramlik a qatari és kuwaiti segélyszállítmány, a Vöröskereszt és a kenyai szupermarket láncok adományai, és ez csak néhány példa, ám a ‘Kenyaiak Kenyáért’ programban egy nap alatt több, mint 100 millió forintnyi adomány gyűlt össze.
Itt Nairobiban mindebből szinte semmit nem érzékelek. A szupermarketek termékei eddig is drágák voltak és most is azok, ám minden élelem kapható. Az egyetlen, ami mégis emlékeztet a válságra, az a napi több sms, amelyeket a mobiltársaságok küldenek az embernek, hogy mikor melyik számra várják a felajánlásokat telefonon keresztül.
Jövőre választások lesznek, az átlagemberek zöme nem tudna megjelölni egyetlen politikust sem, aki alkalmas lenne az ország vezetésére, a nép ellátására, a népcsoportok közötti béke megteremtésére.
Horváth Beáta, Nairobi