A 2002-es parlamenti választások idején lázadások törtek ki Kelet-Kongóban. A fegyveres konfliktust a ruandai határ közelében a Mount Nyiragongo nevű vulkán kitörése kísérte. A tűzhányó még ma is aktív, csak úgy, mint a lázadó csoportosulások, amelyek gyakran terrorizálják a fővárostól, Kinshasától távoli területek lakosságát. „Észak-Kivuban jónéhány fegyveres csoportot tartunk számon, melyeket a Ruanda Felszabadításáért Demokratikus Fegyveres Erői irányít” – jelentette Chandi Prasad Mohanty tábornok, az ENSZ térségben szolgáló erőinek egyik magas rangú tisztviselője.
További fenyegetést jelent a közösségi alapon szerveződő katonai szervezet, a Mai-Mai tevékenysége, amely gyakran követ el rablótámadásokat, valamint a kongói hadseregben magas tisztségeket betöltő háborús bűnösök. Bosco Ntaganda, a tutszi felkelők egyik vezetője, jelenleg tábornoki rangot élvez, miközben a Nemzetközi Büntetőbíróság régóta körözi gyermekkatonák toborzásáért.
A fegyveres csoportok mellett a politikai pártok közötti ellentétek is kiéleződtek. A Joseph Kabila, jelenlegi elnök politikáját kritizáló ellenzék többek között az elmaradt infrastrukturális fejlesztések miatt utcai demonstrációkat szervez. Szeptember 5-én egy tüntetés során leégett az ellenzéki televízió csatornát működtető épület és az elmúlt hónapokban gyakran váltak erőszak áldozatává ellenzéki politikusok.
A nemzetközi közösség igyekszik csillapítani a kedélyeket, de félő, hogy az Elefántcsontparton kialakult helyzet megismétlődhet, ha a jelenlegi elnök veszít a választásokon. Az Európai Unió Kongóba delegált nagykövete ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy „A történelem nem ismétli magát, több kimenetele is lehet a választásoknak”.