A ghánai „juju”-t, fekete mágiát használó „boszorkányokról” azt tartják, hogy éjjelente gyakorolják természetfeletti képességeiket, amikor minden védtelen ember sebezhető. Az európai, seprűn lovagoló boszorkányokkal ellentétben a helyi hiedelmek szerint képesek állati alakot ölteni, fejjel lefelé járni, betegségeket és szerencsétlenséget terjeszteni, halált okozni. Ártatlan gyermekeket üldöznek és akár világítani is tudnak a sötétben, mint egy szentjánosbogár.
A ghánai „boszorkány” üldözése egy idegen, egy ismerős, vagy egyes esetekben egy családtag vádjával kezdődik. Ennek alapja lehet akár, mint Pakpema Bleg esetében, a gyanús személy késével ejtett apró seb elfertőződése. A „per” következő lépése a boszorkányság tesztje, ekkor a megvádolt bebizonyíthatja ártatlanságát, mint a tűz-, víz-próbák során a középkorban. A rituáléban levágják egy madár szárnyait, majd feldobják a levegőbe. Abban a szerencsés esetben, ha a madár a hátára érkezik, a vád hamis, ha nem, a vádat bizonyítottnak tekintik. A boszorkánynak kikiáltott személynek két lehetősége van: ott marad a falujában és megölik, vagy elmenekül a legközelebbi boszorkány-faluba.
Ezekbe a falvakba a megérkezéskor tízezer forintnak megfelelő összeget kell fizetni és egy újabb rituálén kell átesni. A „boszorkány” kap egy tyúkvérből készült italt erejének megfékezésére és elvesztésére. A menekülő asszonyoknak lehetőségük van gyermekeiket magukkal vinni, de ezekben a táborokban nincsen sem iskola, sem orvosi ellátás, csak a teljes kitaszítottság.