A világon évente több mint 40 millió abortuszt végeznek el, ami 1000 nőre vetítve 28 beavatkozást jelent.
1994-ben 179 ország írta alá az ICPD (International Conference on Population and Development) cselekvési programját. Az akcióprogram legvitatottabb pontja volt a szándékos vetélést taglaló bekezdés, végül egy kompromisszumos szöveget fogadtak el az Európai Unió ajánlásával. Az aláírók kinyilvánították elkötelezettségüket a nem biztonságos abortusz megakadályozásáért, leszögezve, hogy semmilyen körülmények között nem lehet támogatni az abortuszt, mint születésszabályozó eszközt.
A CRR (Center for Reproductive Rights) 1998-óta minden évben elkészíti a „Világ abortusz törvényei” térképét. Ezeken a térképeken az országokat 4-5 csoportba osztják olyan alapon, hogy legális-e az abortusz, illetve milyen esetekben élhetnek ezzel a joggal a várandós nők. A legújabb 2011-es térképet egy hete ismertették New Yorkban.
A világon jelenleg 58 országban legális az abortusz, ez a világ népességének kevesebb, mint 40%-át fedi le. A terhes nőknek ezekben az országokban nem szükséges okot szolgáltatni az orvosok vagy az állam felé. Idetartozik (térképen zöld) a legfejlettebb emberi jogokkal rendelkező államok mellett Tunézia és Dél-Afrika is. Az 1997-es dél-afrikai törvény szerint bármilyen korú nő elvetetheti gyermekét, amíg nem éri el a magzat a 12 hetest kort, ezután csak a gyermek, vagy az anya egészségére, illetve szociális helyzetre hivatkozva lehet végrehajtani a beavatkozást.
Ehhez hasonlóan 15 államban (halványsárga) legális az abortusz, abban az esetben, ha a gyermeket váró nő gazdasági, szociális, egészségügyi helyzete ezt indokolja. Zambiában 1972-óta vehetik igénybe legálisan ezt az egészségügyi szolgáltatást ezekre az okokra hivatkozva, de abban az esetben, ha a nő erőszak áldozata lett, nem teheti meg.
A következő 58 ország (narancssárga) törvényei szerint akkor alkalmazható a nem spontán vetélés, ha az anya szellemi vagy testi egészsége veszélyben forog. Egyebek között ilyen törvénnyel rendelkezik Algéria, Benin, Botswana, Burundi, Burkina Faso, Csád, Dzsibuti, Etiópia, Eritrea, Egyenlítői Guinea és Guinea, Gambia, Ghána, Kamerun, Kenya, Libéria, Marokkó, Mozambik, Namíbia, Niger, Ruanda, Sierra Leone, Szváziföld, Togó és Zimbabwe. Az országok törvényei ebben a besorolásban annyiban térhetnek el egymástól, hogy van, ahol csak az anya egészségének veszélyeztetése esetén engedélyezik az abortuszt, a szellemi állapotának veszélyeztetettsége esetén viszont nem. Ilyen egyebek között Zimbabwe.
Kenyában 2010-óta engedélyezik az abortuszt már abban az esetben is, ha az anya szellemi és testi egészsége azt indokolja. Nigerben 2006-ban, Etiópiában 2004-ben enyhítettek ilyen módon a szabályozáson. Eritrea 1993-ban átvette az etiópiai szabályozást és azóta nem változtatta meg azt. Szváziföldön 2005-ben, Togóban 2007-ben tették először egyáltalán életmentő esetben legálissá az abortuszt.
A Föld népességének negyede él abban a 68 országban (piros a térképen), ahol az abortuszt csak az állapotos nő életének megmentésére lehet alkalmazni, de ebbe a kategóriába tartoznak azok az országok is, ahol egyáltalán nem megengedett a beavatkozás. Az afrikai országok közül Bissau Guinea, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongó, Elefántcsontpart, Egyiptom, Lesotho, Líbia, Madagaszkár, Mali, Mauritánia, Nigéria, Szenegál, Szomália, Szudán és Dél-Szudán, Suriname, Tanzánia és Uganda törvényei a legkevésbé megengedőek. Egyiptom 1937-es, Líbia 1953-as alkotmányában tiltja az abortuszt, kivéve „szükség esetén”. Az új kormányok álláspontja egyelőre nem egyértelmű a kérdésben. A 2003-ban Maliban hozott rendelkezés szerint legális az abortusz, nem csak az anya életét veszélyeztető helyzetekben, hanem erőszak és vérfertőzés esetén is.
Hiába illegális ennyi országban az abortusz, ez nem azt jelenti, hogy nem végeznek ilyen műtéteket és ez jelenti a legnagyobb veszélyt. Ezeket a beavatkozásokat nem kórházi körülmények között és nem szakszerűen végzik. 2008-ban 47 ezer nő halt meg ilyen műtét következtében.