A bányászok azért követelnek béremelést, mert Zambiában bevezették a minimálbért, például a kereskedelmi dolgozók esetében ez havi 220 dollár. A kínai tulajdonos szerint ez a rendelkezés a bányászokra nem vonatkozik. A kínai főnök már többször szembekerült a törvénnyel Zambiában: 2010- ben például arra utasította a bánya őrségét, hogy nyisson tüzet a tüntető bányászokra. Zambia bányászati minisztere fél évvel ezelőtt figyelmeztette a kínai tulajdonost: visszavonhatják a működési engedélyét, ha semmibe veszi a dolgozók jogait.
Nemcsak a szénbányákban vannak gondok, hanem a sokkal fontosabb rézbányákban is. Ezek adják Zambia bevételének kétharmadát. A kínai befektetés ebben a szektorban is igen jelentős. A Human Rights Watch nemrég közzétett jelentése viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a kínai menedzserek rabszolgamunkára kényszerítik a bányászokat. Nem ritka a 12 órás műszak, és néha az embereket 18 órás folyamatos munkavégzésre kényszerítik! Mindezért nevetségesen alacsony béreket fizetnek.
Hillary Clinton mostani afrikai útján utalt arra, hogy Amerika más feltételeket kínál mint “egyes új befektetők, akik semmibe veszik a partnerek jogait”. Az Új Kina hírügynökség egyből megértette a finom célzást, és utalt arra, hogy a gyarmati időkben az amerikai és az európai cégek nem éppen a munkások jogainak élharcosai voltak Afrikában. A hivatalos kínai hírügynökség szerint Kína igazi partneri viszonyt kínál Afrikának, hiszen 20 milliárd dolláros hitelkeretet hozott létre ottani fejlesztésekre . Ezt személyesen Hu Csin-tao elnök jelentette be.
Arra a kínos kérdésre viszont az Új Kína kommentárja nem tért ki, hogy miért tilos a szakszervezetek működése azoknál az afrikai cégeknél, amelyek kínai tulajdonban vannak.