Ladde 1998 óta volt tagja és vezetője az FPR-nak, amelynek élén főként darfúri bázisokról harcolt a csádi kormány megbuktatásáért, de a csádi hadsereg 2008-as ellentámadásai után a Közép-afrikai Köztársaságba menekült embereivel, ahol egyre inkább bűnözői életmódba süllyedt, falvakat fosztogatott és civileket támadott meg. A közép-afrikai és ENSZ közvetítéssel létrejött alku keretében hazatérő Laddét a csádi nemzetbiztonsági miniszter, Ahmat Bachir és rokonai fogadták a repülőtéren, ahol az egykori lázadó vezér örömét fejezte ki, hogy végre hazatérhet hazájába és most már semmire nem vágyik, csak békére.
Elvileg úgy tudni, hogy N’Djamena teljes amnesztiát és sértetlenséget ígért a férfinak (ezt mutatja az is, hogy érkezése után egy luxushotelben szállásolták el), aki cserébe vállalta, hogy semmiféle követelést nem támaszt és végleg felfüggeszti a lázadó mozgalmat – egészségügyi állapotát figyelembe véve ez azért elég józan gondolkodás. És talán ez egy motiváló ok is volt számára, hiszen most csak négy társa tartott vele (köztük egyik fia), a többiek mindannyian a Közép-afrikai Köztársaságban maradtak, miután nem egyeztek bele, hogy hazatérjenek és felfüggesszék harcukat, így pedig azért Ladde állításai sem annyira értékesek, mint lettek volna korábban. Nagyjából úgy 100 FPR harcos jelenleg is Baidouban vár sorsára és lefegyverzésére, valószínűleg egy ENSZ által indított demobilizációs programba fognak bekerülni.
De hogy a többiekkel mi lesz (talán még 1-2 száz ember rejtőzködhet a csoportból, várva a jövőt), azt még nem tudni, hiszen az elmúlt fél évben a csádi és a közép-afrikai hadsereg által végrehajtott katonai offenzívák teljesen kisöpörték az FPR-t hagyományos bázisairól (ez volt a közös akciócsoport a két ország között), Ouandagóból és Gondavából – hozzátartozik, hogy ez a katonai művelet elég brutálisra sikeredett, több falu teljesen elpusztult, állítólagosan a csádi erők pedig szinte mindenkire lőttek, a civil lakosságot sokszor lázadóként azonosítva. Ez a támadás demoralizálta a csoportot, több vezető kiszállt és saját csoportot alapított, az egyik jelenleg is aktív Banguitól alig 100 kilométerre a Boali régióban – bár ez a csoport már tényleg bűnözői életmódot folytat minimális politikai célok nélkül. Összességében az FPR közép-afrikai pályafutása több száz ember halálát, több falu kifosztását és közel 22 ezer ember elmenekülését okozta, tehát nem csoda, hogy a régióban nagyon örültek, amikor Baba Laddé nem is olyan régen levélben kérte a hatóságokat, hogy “kiszállhasson”.
http://www.mindennapiafrika.info/wp-content/uploads/2012/09/BABA-LADDE.jpg” >
Ami azért is volt furcsa és egyben meglepő, mert még 2012 elején is úgy tűnt, Laddé teljesen áthelyezi a fókuszt Csádról a Közép-afrikai Köztársaságra, hiszen bejelentette egy politikai mozgalom, az Igazság és Fejlődés Pártjának (PJD) létrejöttét és ehhez kapcsolódóan az egykori közép-afrikai lázadókkal szövetségben létrejött fegyveres tömörülés, a Közép-Afrikai Forradalmi Fegyveres Erők (FARCA) megalakulását (tag volt benne a CPJP, de például UFDR is) is és célul François Bozizé uralmának megdöntését tűzte ki – hol volt már ekkor az Idriss Déby elleni gyűlölet.
De talán az, hogy súlyos támadások érték katonai oldalról, majd politikailag is, amikor a legerősebbnek számító közép-afrikai lázadó csoport, a Hazafias Mozgalom az Igazságért és Békéért (CPJP) alig egy hete békemegállapodást írt alá a kormánnyal – talán mind tényező volt Ladde döntésében, bár valószínűleg a legtöbbet egészségi állapota és támogatóinak jelentős mértékű csökkenése nyomott a legtöbbet a latban. Azonban még nem vehetjük 100%-osra az FPR és Ladde “végét”, hiszen egy 2009-es bangui béketárgyalás alatt már letartóztatták a csádi erők, de akkor 2010-ben sikeresen megszökött N’Djamenából és súlyos harcokkal fenyegette a régiót, majd az ezt követő két évben különféle ötletek, vádak és tervek jöttek a tőle származó hírekben, még 2011. decemberében egy újságnak azt nyilatkozta, hogy az összes fulani mozgalmat szeretné egyesíteni, sőt a tuaregekkel, a Polisario Fronttal és az AQIM-mel is szövetségre lépne az igaz ügyért – amit ő az összes afrikai fulani felszabadításában és egyesítésében látott.
A 2012. elején történt katonai összeomlás után már mindenfelé feltűnt, Dél-Szudánban is eltöltött néhány hónapot és végül most szeptember elején döntött úgy, hogy feladja magát és tárgyalásokat akar folytatni a békéről – valószínűleg mostanra fogyott el a lába alól a talaj, a nagy menekülési kényszerben a hét elején a közép-afrikaiakkal már békemegállapodást is aláírt. Tehát mostanában egyre jobbak a hírek a Közép-afrikai Köztársaság északi részén élő lakosság számára, a legtöbb erőszakos akciót és támadást végrehajtó CPJP és az FPR is feladni látszik évtizedes harcát, a kérdés mindkét esetben az, hogy a hangzatos első felbuzdulás után milyen valódi eredmények lesznek, hiszen