Markó Ferenc szavaival élve a kontinenst jellemzi az un. „hurrá optimizmus”: itt Etiópia GDP növekedését említette, hozzáfűzve, hogy a kapitalizmus generálta jólét a kontinens szűk szegmenseibe jut el. A gazdaságilag jól fejlődő területek a szegénységet nem tompítják. Kína berobbanását mindenképpen hasznos elemként értékeli, ugyanis a kontinens infrastruktúrájának fejlesztésében sokat segít. Mindezzel természetesen saját érdekeit szolgálja.
Udvari Beáta a kereskedelem szempontjából vizsgálta az afrikai kontinens 47 „fekete” országát (szubszaharai Afrika). 1980 és 2009 között megközelítőleg 3%-kal esett vissza a régió részesedése a világkereskedelemből, ami döntő többségében nyersanyagaira épül. A beáramló nyugati tőke csak ezt a szegmensét támogatja a gazdaságnak, a kínai nyersanyag érdekek szintén meghatározóak a kitermelésben.
Újszászi Györgyi szerint bizonyos tekintetben újragyarmatosítás folyik a kontinensen, aprópénzért megvásárolva a nyersanyagot, kiszipolyozzák az országokat. A Fairtraid képviselőjeként elmondta, hogy a szervezet egyik hangsúlyos célja elérni, hogy a termelők a helyben értékesíthető terményekkel is foglalkozzanak, így elkerülhető az importtól való teljes függőség. Az exportra termelt növények földterülete nő, ezzel háttérbe szorítva a szükséges alapélelmiszerek termesztését, ami gondot okoz több országban. A klímaváltozás következtében a termelt kávé és kakaóbab minősége gyengül. Mindenki egyetértett azzal, hogy a fehér ember segítsége a saját kulturális igényeinek megfelelően történik, háttérbe szorítva a kontinens gazdag kultúráját.
Zárszóként Markó Ferenc elmondta, hogy bizalommal tekint a jövőbe, hiszen a hidegháború lezárultával egyre több afrikai polgárháború csendesedett el és ezzel egyidejűleg nőtt a demokratikus választások száma, ami jó ok arra, hogy távolodjunk az afropesszimizmustól.
Kép forrása: