„A nők erre a szolgálatra igen kitűnően használhatók, még pedig mind a tisztességes, mind pedig a romlott nők, és pedig azért, mert fellépésük és szereplésük nem kelt gyanút, és olyan alkalmakkor is fel tudnak fedni titkokat, amikor a férfiak tudománya csődöt mond.” A katonai hírszerzés módszertanával kapcsolatos idézet egy, az egyetemi nemzetbiztonsági képzésben máig használatos munkából, Pilch Jenő hadtörténész 1936-os könyvéből való, amely nem hallgatja el az ellenvéleményeket sem: „a kémkedés a lehető legridegebb, legtárgyilagosabb foglalkozás, amelyhez elsősorban férfitapasztalatok és férfiidegek kellenek”.
Az efféle férfipárti vélemények azóta kisebbségbe szorultak. Manapság női ügynökök a ranglétra csúcsára is eljuthatnak, Stella Rimington 1992–1996 között az angol katonai elhárítás, az MI5 főigazgatója volt. „A nők jobban kezelik a konfliktusokat, nem támadnak azonnal, mint a férfiak” – elemezgeti Spy Ladies (Kémhölgyek) című, 2006-os könyvében Wilhelm Dietl, a német titkosszolgálat egykori munkatársa annak hátterét, hogy miért foglalkoztatnak egyre több nőt e szakmában – bár korántsem mindenkit erotikus küldetésben.
Anői vonzerő sokszor hatásosabbnak bizonyul bármilyen szupermodern fegyvernél – véli Bebesi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetbiztonsági intézetének adjunktusa. Nem véletlen, hogy kémgyanú lengi be azt a – lapzártánkkor még tisztázatlan – nőügyet is, amely lemondásra kényszerítette az amerikai hírszerzés, a CIA főnökét, David Petraeust, és amely miatt feszegetik egy másik tábornok, John Allen afganisztáni főparancsnok, továbbá Frederick Humphries FBI-ügynök félreérthető kapcsolatait is.
Petraeus szeretője, Paula Broadwell állítólag újságíróként, és nem titkos kapcsolatként vált jól értesültté katonai ügyekben, de a sokszög egy másik szereplőjéről, Jill Kelleyről egyelőre nem tudni, miért kereste egyenruhások társaságát. Igaz, ha fontos közéleti szereplőkről van szó, a gyanú is elég lehet, illetve a közvéleménynek nem is kötik feltétlenül az orrára, mi történt, illetve történhetett volna, ha nem vizsgálják ki a dolgot. Hazai példa lehet erre a 2005-ös Mucuska-ügy. A sajtóban az a híresztelés terjedt el, hogy egy Romániából áttelepült magyar házaspár kémkedett, a feleség minisztériumi vezetőkkel is intim kapcsolatba keveredett. A közvélemény mindmáig nem tudja, hogy a gyanú beigazolódott-e.
Forrás: HVG