A brazil beutazási hivatal nem is rejti véka alá, hogy ezek a rendelkezések éppen a spanyol turistákat érintik és amennyiben nem rendelkeznek a fentiekkel, már szállítják is fel őket a másik járatra – vissza Európába. A rendelkezések meglehetősen agy megütközést váltottak ki Spanyolországban, ahonnan évente Átlagosan 186.000 turista látogat a tengeren túlra, ezzel ötödikek a Brazíliába beutazók számát illetően.
Brazil vélemények szerint érthetetlen a spanyolok felháborodása: semmi más nem történik a spanyol állampolgárokkal a brazil repülőtereken, mint amihez a brazilok már régen hozzá kellett, hogy szokjanak spanyol földre érve.
A brazilokkal szembeni spanyol bánásmód már 2008-ban – és azóta rendszeresen – téma volt a két ország közötti kapcsolatokban. Abban az évben diplomáciai üggyé vált a hazaküldött brazilok magas száma és mivel semmi sem változott ebben az ügyben, úgy döntöttek, a kölcsönösség elvéhez folyamodnak.
Azóta nem ritka a hazaküldött azon spanyolok száma, akik nem teljesítik betű szerint a beutazási előírásokat.
A kölcsönösség elvét az Egyesült Államokkal szemben is alkalmazták: az amerikai turistákról fénykép készül a brazil reptereken, ujjlenyomatot vesznek tőlük. Az intézkedés némileg visszavetette az amerikai turisták beutazását és gazdasági károkat is okozott, de a szomszédos latin-amerikai országok elismerését minden esetre kivívta. Igaz, többen megjegyezték, hogy csak az olyan óriásoknak adatik meg letegezni a Nagy Szomszédot, mint Brazília.
A brazil intézkedéseknek van egy másik, hivatalosan el nem ismert háttere is: egyre több spanyol érkezik a súlyos munkanélküliséggel küszködő Spanyolországból Brazíliába, hogy munkát keressen. Egyes vélemények szerint viszont jobb lenne, ha a magasan képzett munkaerő hiányában Brazília válogatna a jól képzett spanyol szakemberek között. A folyamat vége az lesz, hogy a képzett spanyolok más, fejlettebb országokban keresnek munkát és nem jönnek át az óceánon, pedig nagy szükség lenne rájuk. (BBC)