Indonéziából, Vietnamból és Malajziából évente fél millió óriáskígyó bőre kerül Európába, a pitonbiznisz összértéke egymilliárd dollár. Ez egy, a nemzetközi kereskedelemben érzékelhető veszélyes tendenciákat figyelő szakértői csoport friss jelentéséből derül ki. Egy 3-4 méteres piton bőréért az indonéziai vadász 30 dollárt kap. De mire a nyersanyagból elegáns női táska vagy cipő lesz, a 30 dolláros befektetés végső haszna 15 ezer dollár. Ez az árkülönbözet az oka a piton kereskedelem vészes bővülésének. A veszélyeztetett állatfajok védelmét célzó nemzetközi konvenció bizonyos piton fajtákra nézve engedélyezi a kereskedelmet. De csakis a fogságban, kígyófarmokon tenyésztett állatok bőre forgalmazható legálisan. Persze „nem lehet minden piton mellé egy vámost állítani”. Így aztán az orvvadászok által elejtett kígyók bőréből készült luxuscikkek is megjelennek a londoni, párizsi, milánói üzletekben. A meglévő, meglehetősen laza szabályok érvényesítése a helyi hatóságok dolga lenne, de a valóságban senkit nem érdekelnek a kígyók. A nagyközönség számára szimpatikus állatok, a bálnák, a pandák vagy az elefántok érdekében lehet nagyszabású médiakampányt szervezni. De a kígyóktól sokan undorodnak, egy pitonmentő kampány érdektelenségbe fulladna. Ugyanakkor a délkelet-ázsiai piton állomány vészes csökkenése már elkezdődött és e folyamatnak is nagyon káros hatása lehet a térség élővilágának egyensúlyára – állapítják meg a kígyóbőr kereskedelem visszásságait feltáró jelentés szerzői. (BBC)