Tavaly 7,4% volt Kína gazdasági növekedése, idén 7% körüli emelkedésre számít a pekingi vezetés. Ez a világon mindenütt kiváló eredménynek számítana, de a leglassúbb növekedés az elmúlt negyedszázadban a Mennyei-Birodalomban. Kína mindenképp szeretné elkerülni azt a csapdát, hogy közepes fejlettségi szinten megáll a növekedés, és az ország lemaradása tartós marad a fejlett államokhoz képest. Ez finom célzás a kelet-európai posztkommunista országokra, melyek alacsony növekedési ütemük miatt nem voltak képesek felzárkózni a fejlett államokhoz. Kína viszont nem akar leállni. A világ második számú gazdasági hatalma első akar lenni, vagyis meg akarja előzni Amerikát. Nemcsak a GDP nagyságát tekintve, de az egy főre jutó GDP tekintetében is. A Pekingben mintának tekintett Szingapúrban ez már sikerült: az egy főre jutó GDP 57 ezer dollár, míg az USA-ban 56 ezer.
Persze ez még messze van. Jelenleg meg kell küzdeni azzal, hogy az ingatlanpiacon buborék alakult ki, a gyárakban túl nagy a kapacitás a kereslethez képest. A külföldi beruházások elmaradnak a várakozástól. Ezért felére csökkentik azoknak az iparágaknak a számát, ahol korlátozzák a külföldi tőke jelenlétét. Ezzel együtt növelni akarják a hazai fogyasztást. A kormány 10 millió új munkahelyet tervez, és jelentős mértékben növeli az állami kiadásokat, hogy serkentse a gazdasági növekedést. A költségvetés kiadásai 17 150 milliárd jüanra emelkednek. Ez 2740 amerikai dollár. Nő a költségvetés hiánya: 1620 milliárd jüan lesz, ez a GDP 2,3%-a. Csak összehasonlításképp az Európai Unióban ez három százalék, és a tagállamok jelentős része képtelen ezt teljesíteni, miközben a gazdasági növekedése össze sem hasonlítható Kínáéval.
Az infláció 3% körül lesz, és ez jó hír a kínai fogyasztónak, aki ennél magasabb áremelkedéshez szokott hozzá. Végül a kínai kormányfő újra visszatért arra, hogy nem szabad lemondani a gyors gazdasági növekedésről, mert csakis így biztosítható Kína gyors felemelkedése. Ebben a kontextusban említette a korrupció elleni harcot mondván, hogy az lassítja a kínai gazdaság növekedését, tehát ellentétes Kína nemzeti érdekeivel. Bár Pekingben a kormányfő parlamenti beszédét szokták az amerikai elnök State of the Union beszédéhez hasonlítani, de ennek a jelentősége jóval kisebb. Li Kecsiang csak a második számú vezető Kínában. Hszi Csinping elnök jóval fontosabb szerepet tölt be nála, és a kommunista párt vezető testületei hozzák meg a fontos döntéseket, melyeket a csaknem 3000 tagú parlament szó nélkül meg szokott szavazni.
(Fótó:GettyImages)