– Milyen rendszerességgel jár Kárpátaljára a Szeretetszolgálat?
– Valójában mi megalakulásunk óta kapcsolatban állunk a térséggel, mivel az alapítónk, a Magyar Református Egyház kiemelt figyelmet fordít a határon túli magyarok ügyére. Persze az elmúlt egy évben Kárpátaljára még nagyobb hangsúlyt fektettünk, folyamatosan jelen vagyunk, és tulajdonképpen hetente többször is kimegyünk adományokkal.
– Egészen pontosan hol és hogyan tartjátok a kapcsolatot az ottaniakkal?
– Az egyházi kapcsolatoknak köszönhetően 102 kárpátaljai településen vagyunk jelen. Ezenkívül különböző helyi szociális intézményekkel és a helyi vezetőkkel dolgozunk együtt. A tényleg hasznos segítségnyújtás érdekében rendszeresen konzultálunk a települések, a járások vezetőivel. Ők elmondják, hogy miben látják a problémát, miben tudnánk mi segíteni. Ezeket a tulajdonképpeni kívánságokat mi továbbítjuk a támogatók felé, majd a beérkező adományokat, attól függően, hogy mik is azok, rendszerezzük. Ezen a ponton kettéválik a folyamat, mert a tárgyi adományokat jóval nehezebb átvinni a határon, és a konkrét család kezébe adni, mint a pénzösszegeket.
– A szeretetszolgálat a behívott katonák családjait is segíti, egészen pontosan százat, féléven keresztül. Róluk mit lehet tudni?
– Pontos adatokat nem tudok arról mondani, hogy hány férfit (ukránt, magyart, stb.) hívtak be összesen Kárpátaljáról. Ahányszor, ahány emberrel beszélünk, annyiféle számot hallunk, 3.000 és 60.000 között. Abból a száz családból, amelyet mi most segítünk, 22 magyar és 78 ukrán. Tehát nem igazak azok a rémhíresztelések, hogy Kárpátaljáról csak a magyar férfiakat hívják be. A nemzetiségi eloszlás miatt nyilván ott több magyar kapja meg a behívólevelet.
– Ennek a száz családnak milyen most a helyzete? Mit mondanak, hogyan élnek, hogy vannak?
– Teljesen kilátástalan most az életük, hiszen a kenyérkereső férfi nincs otthon. És bár a hivatásosak kapnak katonai pótlékot, körülbelül 45.000 forintnak megfelelő hrivnyát, teljes a bizonytalanság. Mert ha például tudom, hogy fél évig most nagyon kevésből kell megélnünk, hát összeszorítjuk a fogunkat és kibírjuk. De ők a férjekért, az apákért remegnek, visszatérnek-e épségben. Ráadásul ez a bizonytalanság az otthon maradt férfiakra is rátelepszik: „Bevezetik-e a hadiállapotot? Elmenjek-e most még, amíg lehet? De mi van, ha csak fölöslegesen megyek el?” Mivel tulajdonképpen nem lehet tudni a szemben álló felek motivációt, nagyon kalkulálni sem lehet. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy mi lesz holnap.
– És emellé a kiszámíthatatlanság mellé jön még a nehéz gazdasági helyzet? Mire telik az ottaniaknak?
– Valójában a politikai és a katonai konfliktus csak hab a tortán, az igazi problémát a rettentően gyenge gazdaság okozza. Körülbelül 170 százalékot romlott a hrivnya. Ezt úgy tudjuk elképzelni, mintha itthon egy év alatt 700-800 forintra emelkedne az euró. Ha akadozva is, de a szociális juttatások célba érnek. Viszont jelenleg a nyugdíj értéke körülbelül 12.000 forinton mozog, miközben az árak folyamatosan emelkednek, és ráadásul a csökkenő kereslet miatt egyre kevesebb bolt tud működni. Az árubevitel is egyre nehézkesebb, míg korábban csak egy hivatallal kellett engedélyeztetni az importot, most már néggyel kell.
– Ez az adományokra is vonatkozik? A magyar-ukrán határon akadnak nehézségek?
– Tulajdonképpen igen. Ha diplomata útlevéllel megyünk, nincs gond. De legutóbb például egy orvoscsoporttal mentünk, akkor két órát álltunk oldalt, holott azok az orvosok annak a határőrnek a családját is ugyanúgy ellátják, mint bárki mást.
– Milyen a viszony a kárpátaljai magyarok és az ukrán hatóságok között?
– Először azt kell látni, hogy ezeken a területeken magyar-ukrán vezetés van. A beregszászi önkormányzat például teljesen magyar. Ugyanakkor minden helyi hivatalnok, nemzetiségétől függetlenül úgy próbál megfelelni a kijevi utasításoknak, hogy az a legkevésbé terhelje a lakosságot.
– Kárpátalján kívül más ukrán területeken is dolgozik a szeretetszolgálat?
– Éppen most szervezünk egy missziót Kelet-Ukrajnába, az ottani menekülttáborokba vinnénk segélyt. Reméljük, sikerül megfelelni a fogadó fél, az ukrán állam elvárásainak, és biztonságban eljuttatni a segélyt Iziumba, Harkivba és Szvjatohirszkba.
Képek: Magyar Református Szeretetszolgálat