Álomesküvő helyett álesküvő

Amikor vége lett az esküvői mulatságnak, a hastáncosok is hazamentek már, és a nem éppen józan vendégek is szedelőzködtek, a vőlegény nekilátott a pénzszámolásnak. 123 ezer egyiptomi font gyűlt össze, 4 és fél millió forint. A meghivottaktól, akik még annál is mélyebbre nyúlnak a zsebükbe ilyenkor, mint amennyire megengedhetnék maguknak. Az esküvő igazán nyereséges volt. Pedig a menyasszony nem is volt jelen.

De ez nem számít – mondja a vőlegény, Mohamed, aki használt bútorok adásvételéből él. Szerinte van, aki csak azért tart esküvőt, hogy bulizzon, és van, aki azért, hogy pénzt gyűjtsön. Ő az utóbbiakhoz tartozik. A több száz rokon és ismerős nagylelkű, legközelebb is az lesz, mint ahogy ő is, ha valamelyik barátjára kerül a sor, hogy megházasodjon – menyasszony nélkül.

A meghivottak persze tudják, miről van szó. A 87 milliós országban, ahol az emberek negyede szegénységben él, és még csak nem is álmodhat arról, hogy egyszer majd besétál a bankba, és számlát nyit, vannak más események is, amelyek segítenek azokon, akiknek nagyobb összegre volna szükségük. Ma te adsz egy kis pénzt, meg a többiek, hogy nekem sok legyen, holnap aztán helyet cserélünk. De gyűjtenek így pénzt csak úgy, esküvő nélkül is.

Az esküvői biznisz csupán egyike annak a sok üzletnek, amelyek a szürke, vagy éppen fekete gazdaságban virágoznak Egyiptomban. A Bloomberg szerint ezek a becslések alapján a GDP legalább 40 százalékát adják. Lesz dolga Szíszi elnöknek, ha le akar számolni velük. Már pedig akar, hisz az adóbevételek növelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyiptomi gazdaság kikerüljön abból a mélyrepülésből, amely 2011 óta tart, amikor a Mubarak elnök elmozdítását követő politikai viharok és a velük járó erőszak elriasztották a befektetőket és a turistákat, mélyütést mérve a költségvetésre. A fekete szektorban ott vannak az utcai árusok, akik paprikaspray-től a lepedőkig mindent kínálnak, vagy a riksások, akik engedély nélkül viszik az utasaikat. De szakértők szerint még a nagy, bejegyzett cégek is, amelyek bejelentés nélkül dolgoztatnak alvállalkozókon keresztül, leginkább az építőiparban.

Visszatérve például a vőlegényre, ő csak ezen a szürke-fekete területen mozog. Jól megy a használt bútor, de az üzletet egy lakásból viszi, és semmiféle adót nem fizet. Próbált banki hitelt felvenni, de a bank biztosítékot kért, a kamat meg túl magas volt. Így aztán maradt a család és a barátok, meg az álesküvő. Amit nem nagyon cifráztak túl. A köszöntők után a vendégek felmásztak egy kis emelvényre, Mohamed két segítőjének átadták a pénzt, ők meg bejegyezték az összegeket egy füzetbe. A rendszer alapja a személyes kapcsolat és a bizalom. Ha Mohamed később nem ad azoknak, akiktől kapott, a reputációja bánja. “De még rosszabb vége is lehet” – mondja. “Megölhetik az embert”.

Mohamed egyébként néhány nappal később tényleg megházasodott. Ezúttal csak a legszűkebb család volt jelen. És  most ott volt a menyasszony is.