Itt a monogámia titka – a pingvinek megfejtették

A Biology Letters folyóiratban megjelent tanulmány szerint az aranytollú vagy sziklaugró pingvinek egy csoportjának tagjai több száz – egy esetben több ezer – kilométerre tartózkodtak egymástól a szaporodási szezonon kívül. Mindennek ellenére, amikor ismét visszatértek az Argentína partjainál lévő New Island-i otthonukba, sikeresen megtalálták egymást, és párosodtak.

Ezek az újraegyesülések viszont rövidre szabottak, a pingvinek csak egy negyedévet töltenek el együtt. Ezalatt különféle izgalmas magatartásformákat tanúsítanak, többek között „válást” és otthonteremtést is. Bő hat havi tengeri tartózkodás után októberben térnek vissza a szárazra, egyenesen nekiállnak a párosodásnak, tojásrakásnak és kotlásnak, ami megközelítőleg egy hónapig foglalja le őket.

A fiókák felnevelése sem hosszadalmas, megközelítőleg 70 napig tart, míg a szülők útjai áprilisban ismét elválnak egymástól. Mivel fennáll a lehetősége, hogy a szétvált egyedek örökre elveszíthetik egymást, a kutatók arra voltak kíváncsiak, tesznek-e erőfeszítéseket azért, hogy a szaporodási időszakot leszámítva is egymás közelében maradjanak.

Jean-Baptiste Thiebot, a vizsgálat szakembere szerint, míg eme nagyon is hűséges állatoknál a párosodás érdekében összejött párok kapcsolata akár egy életre szólhat, létezik közöttük „válás” is, ennek ellenére nagyon ritka, hogy két expartnert egy újabb egyeddel látnak együtt fészket rakni.

Könnyű érzékelőkkel láttak el 20 madarat – 10 párt -, majd követték mozgásukat a mintegy hat hónapnyi külön töltött időszak alatt. Hét pár érkezett épségben haza és melegítette fel kapcsolatát, míg ketten egyedül érkeztek. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a további nyomkövetős madarak elpusztultak a tengeren, vagy elköltöztek.

A szenzorok adatai arról árulkodtak, hogy a pingvinek általában több száz kilométeres távolságban tartózkodtak egymástól óceáni lakmározásuk folyamán. Egy esetben viszont a pár tagjait közel 2500 kilométer választotta el egymástól. Amikor végezetül hazatértek, szinte azonnal „otthonülőkké” váltak, idejük nagy részét a fészeknél töltötték. A kutatók ezért úgy vélik, hogy a császárpingvinekhez hasonló madarak – amelyek nem építenek közös fészket -, kevesebb valószínűséggel maradnak monogámok.

Bonyolult udvarlási szertartásaik is elősegíthetik egymás felismerését.

A tojók indulnak útnak elsőként a költési időszak után, ezzel körülbelül egy héttel előzik meg a hímeket. Féléves szeparációjuk alatt szintén a nőstények azok, amelyek általában több száz kilométerrel többet tesznek meg párjuknál.

Thiebot szerint az eredmények megvilágítják az új védelmi intézkedések szükségét az emberi eredetű katasztrófahelyzetek, úgymint olajszennyezések idején. Megjegyezte, egy 1000 pingvint elpusztító kataklizma valójában 1000 költőpár egyik tagját törölheti el a Föld színéről.