Egyre nagyobb veszélyben a Nagy-korallzátony

A tanulmány szerint nagy valószínűséggel gyorsul majd az aragonit – a korallok által vázuk felépítéséhez használt ásvány – mennyiségének csökkenése, ahogy az óceán elnyeli az emberi tevékenységekből származó szén-dioxidot.

Ez a folyamat megzavarja az óceáni kémiát, folyományaképpen csökken a pH-szint, ezáltal kevesebb lesz az aragonit, avagy a kalcium-karbonát kristályos formája. A létfontosságú ásvány nélkül a korallok nem tudják újjáépíteni vázukat, és idővel szétbomlanak.

A Nature Communications folyóiratban közzétett kutatásban ausztrál és Szaúd-arábiai szakemberek új modellt alkottak, hogy felbecsüljék az aragonittelítettség szintjét – ami árulkodik a későbbi korallrétegekről – a Nagy-korallzátony több mint 3000 különálló zátonyán.

A 2300 kilométeres struktúrán az egyes zátonyok aragonitszintjének fizikai lemérése lehetetlen feladat. Ezért a csapat az óceáni keringés és vízkémia modelljét, valamint közvetlen megfigyelésekből kinyert információkat használt fel a kutatáshoz, amellyel fel tudták tárni a korábbi felmérésekben nem észlelt regionális különbségeket.

Becsléseik szerint az aragonittelítettség mértékének jövőbeli hanyatlása az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) által jósoltnál jóval drasztikusabb lehet a Nagy-korallzátonyon.

Mindez azt sugallja, hogy még ha jelentősen is csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátás mértékét, talán már most késő meggátolni a koralltakarónak, az ökoszisztéma sokféleségének, és ellenálló képességének potenciális veszteségeit. A csapat nagy eltéréseket fedezett fel az egyes régiók között, és úgy hiszi, a belső és a déli zátonyokat sújtja leginkább a károsodás veszélye. Úgy vélik, adataik hasznosak lehetnek a helyi korallvédelmi szervezeteknek.

Az IPCC szerint a magasabb szén-dioxid-szintek miatt az óceánok 26 százalékkal savasabb váltak, mint az ipari korszak kezdetén, ami akár már most kihalásra kárhoztathatja a zátonyokat.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) adatai szerint a világ korallzátonyainak közel harmada már elpusztult, a maradék az évszázad közepére eltűnhet.

Eme egyedülálló ökoszisztémák az óceán kevesebb, mint 1 százalékát foglalják el, de a tengeri fajok mintegy negyedének otthonai, többek között az emberek táplálkozásához és megélhetéséhez szükséges kritikus halfajoknak is.

Fotó: Wikipedia