Ez már nem populizmus – interjú a független orosz közvélemény-kutató munkatársával

Bő két évvel a Krím annektálása után Vlagyimir Putyin népszerűsége még mindig 80 százalék fölött van. Mi ennek az oka? Kérdeztük a független orosz közvélemény-kutató intézet, a Levada Központ szociológusát, Alekszej Levinszont.

- Logikusnak tűnik, hogy a Krím annektálásakor 65-ről 86 százalékra ugrott Vlagyimir Putyin népszerűsége Oroszországban. Hogy állhat két évvel később is még mindig 80 százalékon?

– Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy Putyin népszerűsége mindig valamivel 60 százalék fölött mozgott. És mindig akkor ugrott 80 százalék fölé, amikor valamilyen siker érte az országot. Ilyen volt korábban az eurovíziós győzelem, a grúziai háború, az olimpia Szocsiban, újabban pedig a Krím. Tehát az orosz társadalom húsz százalékát újra és újra sikerül mozgósítani.

Kik tartoznak ebbe a húsz százalékba?

– Érdekes módon ezek az emberek nem azok, akik alapból támogatnák Putyint és azt, ahogy kormányozza Oroszországot. Ők azok, akik nem egy társadalmi traumát átéltek már az életük során. Ilyen volt például a Szovjetunió felbomlása, a demokratikus fordulat be nem váltott ígéretei miatt érzett csalódás, vagy a 2011-es nagy moszkvai tüntetések eredménytelensége. Ezek a traumák pedig odavezetnek, hogy sokan elkezdenek olyan dolgokat támogatni, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak.

Hogy tud ennyire tartósan fennmaradni ez a skizofrén állapot?

– Ez nem skizofrénia, hanem a politikai kultúránk sajátossága. Az egy másik kérdés, hogy egyre többször adódnak ilyen ellentmondásos helyzetek. Az igazán nagy szerepet a televízió játsza ebben. Az ukrajnai eseményekről például a tévéből értesült az orosz társadalom 94 százaléka. Közülük 80 százalék tartja a tévét objektív hírforrásnak és csupán 14 százalék vádolja részrehajlással.

A tévé mellett milyen hatást gyakorol az orosz társadalomra a pravoszláv egyház? Kívülről úgy tűnik, hogy óriási a befolyása.

– Ez csak elsőre tűnik így, de valójában nem így van. A Szovjetunió felbomlása után jelentősen megnőtt a megkeresztelkedők és a templomba járók száma. Mára viszont ez a hullám lecsillapodott és a valódi hívők száma (tehát, akik nemcsak divatból mennek a templomba évente egyszer) körülbelül 10 százalékra tehető.

De akkor miért fogadták el 2012-ben azt a törvényt, amely a vallásos érzékenységet sértőket bünteti?

– Ez a törvény nem az egyházról szól. Az egyház itt csak ürügy. Ez a törvény olyan eszköz a hatalom kezében, amellyel korlátozhat. Sokszor emlegetik a populizmust világszerte. De szerintem ez már nem populizmus, hanem totalitarizmus. Mi a Levada Központnál szomorúan figyeljük ezeket a tendenciákat Oroszországban, Közép-Európában, Nyugaton, vagy az Egyesült Államokban. Reméljük, végül felülkerekedik a józanság és visszafordulnak ezek a folyamatok.

Ilyen körülmények között hogyan viszonyul a társadalom Oroszország legismertebb független közvélemény-kutató intézetéhez, a Levada Központhoz?

– A társadalom körülbelül 15 százaléka támogatja a munkánkat, de ez nem jelenti azt, hogy egyet is értenének velünk. Éppen Putyin népszerűsége az egyik ok, ami miatt ennek a 15 százaléknak a nagy része nem hisz nekünk. Hamis adatokkal, rossz kérdéssel vádolnak bennünket. Egyszerűen nem tudják elhinni, hogy ennyire kevesen vannak. Nehezen szembesülnek azzal, hogy a társadalmon belül a kisebbséghez tartoznak.

Az interjú a School of Civic Education legutóbbi szemináriumán készült a spanyolországi Segoviában.

Kép: Tüntetés a moszkvai Bolotnaja téren 2011. december 10-én. (Wikimedia Commons)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez