Magyar nők a nagyvilágban – Viki, Dél-Korea

Becsei Viktória a Working Holiday programmal jutott ki első, hosszabb tartózkodására, de már előtte is többször járt Dél-Koreában. Kíváncsiak voltunk, magyarként hogy látja a koreai társadalmat, mit gondol a K-popról, a gasztronómiáról, a plasztikai műtétekről, de a közelmúlt tüntetéseit sem hagytuk ki az interjúból.

Viki, ha jól tudom, hosszú évekre nyúlik vissza a vonzódásod Dél-Koreához. Mi az első emléked, hogyan kezdődött a kaland, ami oda vezetett, hogy most már kint élsz?

Az első emlékem 2011. január-februárra tehető és igazából a véletlennek, pontosabban egy rosszul megnyomott billentyűnek köszönhetem. Egy Király Viktor számot kerestem, de valamit elütöttem, aztán a következő pillanatban hangosan felnevettem, mert a videón, amit kidobott az oldal, öt ázsiai srác táncolt színes ruhákban, szépen kifestve. Úgy gondoltam, ők a kínai Backstreet Boys. Nem tudtam, milyen nyelven énekelhetnek. Azt tudtam, hogy nem japánok, de nem is kínaiak. Rákerestem az interneten, és ekkor döbbentem rá, hogy van egy kis ázsiai ország, amit Dél-Koreának neveznek. Igaz először csak ez a fiúbanda (MBLAQ) érdekelt, de aztán pár nappal később kerestem több bandát, elkezdtem érdeklődni a nyelv iránt, az interneten hasonló érdeklődésű embereket kerestem. 2012-ben már elég sok barátom volt, sok koreaival is beszélgettem, és eljutottam oda, hogy meg akarom nézni, hogyan él, hol tevékenykedik a kedvenc bandám, az interneten megismert barátaim vajon milyenek élőben, milyen ország is ez a Dél-Korea – úgyhogy 2012 áprilisában megvettem a repülőjegyem. 2012. június végén érkeztem meg először Koreába. Nagyon tetszett, első pillanattól kezdve magával ragadott minden, amit láttam és tapasztaltam. Teljesen más világnak éreztem, mint Magyarországot.

Mikor döntötted el, hogy ki szeretnél költözni, és miért pont Szöult választottad?

Szerintem a sok jó, kedves emlék miatt döntöttem úgy, hogy vissza szeretnék még térni Koreába, amit a kiköltözésem előtt négyszer meg is tettem. Minél többször tettem kirándulást Koreában, annál többször éreztem, hogy itt szeretnék maradni, ezért 2014-ben, amikor a Working Holiday program már elindult Magyarországon, úgy döntöttem, hogy én is jelentkezek és valóra váltom az álmomat.

Milyen lehetőséged volt itthon a nyelvtanulásra?

Amikor elkezdtem a nyelvet tanulni, nem sok lehetőségem volt. Először az egyik legjobb barátom tanított koreaiul, majd igyekeztem az internet segítségével koreaiakkal gyakorolni.Nem tudom, milyen a mostani helyzet otthon, de amikor én tanulni kezdtem, nem sok tanár volt az interneten, nyelviskolai tanfolyam is maximum 1-2 lehetett és mivel akkor még egyetemista voltam, nem szerettem volna vagyonokat kifizetni a nyelvtanulásért, főleg, hogy az utamra spóroltam.

Budapesten működik a Koreai Kulturális Központ, ott majdnem ingyen lehetett tanulni a nyelvet, szóval oda is jelentkeztem, bár először várólistára kerültem. 2013-ban találtam magamnak magán nyelvtanárt, akinek nagyon sok mindent köszönhetek, legfőképpen a Topik nyelvvizsgát. 2014 szeptemberéig rendszeresen jártam hozzá tanulni, felkészített a koreai életre.

Mennyire volt egyszerű munkát találni magyarként?

Nekem nagyon nagy szerencsém volt. Az első két hétben velem volt egy barátom, akivel együtt jöttünk ki, szóval az első két hét a felhőtlen szórakozásról szólt. De miután a barátnőm hazament, jött a valóság, sírás, hogy mit fogok itt kezdeni magammal… Annyira nem tudok jól koreaiul, nem tudom, hogy mit csinálhatnék. Egy-két magyar ismerősömet kérdezgettem, tanácsokat kértem. Egy koreai barátnőmnek is elmeséltem, hogy mi a helyzet, és aznap már eszébe jutott, hogy látott egy hirdetést egy olyan kerületben, ahol sok külföldi dolgozik, tehát nem lesz baj a szerény koreai nyelvtudás. Két nappal később már állásinterjún voltam az ajánlott étteremben. A barátnőm jött velem, tolmácsolt, beszélt helyettem, szóval annyira nem is derült ki, hogy nem vagyok olyan jó koreaiból. Ez egy csütörtöki nap volt és én már hétfőn munkába is állhattam. 3 hetet sem töltöttem Dél-Koreában, de már volt egy pincérnői állásom. Nagyon nagy szerencsém volt. A nyelvtudásom miatt voltak kisebb-nagyobb dolgok, de szerencsére angolul jól beszélő munkatársam is akadt, aki nagyon sokat segített. Végül 2 és fél hónapot dolgoztam abban az étteremben, majd kiléptem, hogy nyelvet tanuljak egy főiskolai nyelvtanfolyam keretében. 5 hónap tanulás után már sokkal könnyebben találtam új munkát, pontosabban egyszerre két részmunkaidős állásom is lett.

Nagy gasztroguru hírében állsz. Bemutatnál nekünk néhány igazán különleges ételt, amihez csak Szöulban juthatunk hozzá?

Igen, nagyon szeretek enni, és az átlaggal ellentétben én nagyon szeretek kísérletezni, nem félek az új, a magyar szájíztől eltérő ízektől. Én már otthon is több rizst ettem, mint kenyeret. Manapság otthon is hozzá lehet jutni a koreai ételekhez, legalább 5 étteremről tudok, bár szerintem az ízek Koreában sokkal jobbak, mint a magyarországi koreai éttermekben. Ott a magyarok szájízére módosítanak kicsit, de érdemes elmenni és kipróbálni.

Ha valaki Koreába utazik egy jó kimchit mindenképpen ki kell próbálnia. Ezt a csípős savanyú káposztát a csípős savanyúságok kedvelőinek ajánlom. Koreában minden koreai étteremben ingyen kihozzák a rendelés mellé. Persze Magyarországon is beszerezhető a kimchi, de Koreában nagyon sokféle kimchi közül választhatunk, régió szerint eltérő lehet a csípősség is.

Van egy fiatalok által kedvelt kis negyed Szöulban, a neve Hongdae, nagyon sok különleges ételt találhatunk ott. Mivel nagyon felkapott, majdnem minden menő, „fúziós ételt” kipróbálhatunk. Én főleg az édességeket szeretem, vagy a különlegesnek, legtöbb ember által gusztustalannak tartott ételeket is preferálom. Itt gondolok a zöld és fekete színű ételekre. Otthon a zöld teát isszuk, de itt nagyon sok édesség készítésére használják. Most az édességgyártók is előrukkoltak a limited edition zöld teás édességekkel. Bevallom, a legtöbbet már kipróbáltam és nagyon finomak, a zöld teás kenyerek és jégkrémek is kiválóak. Nagyon szeretem a fekete színű kenyereket is, amiket a tintahal tintájával készítenek, de persze a legtöbb embernek szénné égett kenyér jut az eszébe róla. Valamint Ázsiában a vörös babot leginkább édességek készítésére használják, amit szintén szeretek. Mivel most tél van, megjelentek az utcán a téli édességeket áruló kis kocsik. Mindenkinek ajánlom, aki Koreába téved a hal formájú babos édességet, de van belőle vaníliakrémes verzió is. Legtöbb helyen bungobbang néven fordul elő.

Nem hagyhatunk ki két témát, a K-popot és a plasztikai műtéteket. Előbbiről már meséltél, arra viszont kíváncsi lennék, hogy a K-pop hazájában mégis mennyire számít szenzációnak, ha mondjuk nyilvános helyen megjelenik egy fiúcsapat tagja? Szupersztárokként kezelik őket és testőrök kísérik minden léptüket?

Szeretek egy-két együttest, de nem nevezem magam K-pop rajongónak, nem megyek követni őket, nem állok lesben, hogy lássam őket. Nagyon sok dolog idegesít a K-popban, főleg a lánybandák, ezért nem nagyon követem, mi folyik a sztárvilágban. Annyit tapasztaltam, hogy a nagy lemezkiadó cégek előtt egyfolytában várakozó fanok vannak, sokuk nagyon jó kis kamerával, hogy egy-két jól elkapott fotót eladásra is felhasználnak. A másik nagyon kedvelt helyszín a reptér. Ott is nagyon sok rajongó van, rengeteget képesek várni, hogy lássák a kedvenc sztárjukat. Végül, de nem utolsó sorban pedig a tévés fellépéseknél a stúdió előtt is nagyon sok a várakozó ember. Ilyen esetekben mindig vannak testőrök a hírességek mellett. Persze attól is függ, hogy az adott banda mennyire ismert. Nekem volt szerencsém összefutni egy Koreában kevésbé ismert, de Japánban nagyobb népszerűségnek örvendő koreai fiúcsapat két tagjával bulizni és 1-2 szót váltani. Említettem, hogy kevésbé ismertek, ezért én se tudtam, hogy kikkel bulizom az este, csak akkor jöttem rá, két nappal később,hogy bizony két idollal voltam, amikor a barátnőm elküldött egy tévé-showból egy fényképet, amin a fiúk voltak.

Ismert arcokkal persze nem ilyen könnyű összefutni. Ami még érdekes, az a katonai szolgálat, ami alól az idolok sem képeznek kivételt. A sorkatonai szolgálat minden egészséges férfinak kötelező 20 és 30 éves kora között, általános iskolai végzettséggel, és körülbelül 2 évig tart. A dél-koreai hadsereg nem ad lehetőséget alternatív szolgálatra a lelkiismereti okokból a bevonulást megtagadóknak, a sorkatonai szolgálat megtagadása börtönbüntetést von maga után, amit követően elhelyezkedni is nehéz. Úgy gondolom, hogy az idolok esetében a menedzsment és a kiadó tud befolyást gyakorolni, hogy a sztárjaik később vonuljanak be. Például a BigBang, a leghíresebb koreai fiúegyüttes tagjai még nem járták meg a katonaságot, de lassan is nekik is eljön az idő, a fanok nagy bánatára. Persze ez nem jelenti a csapat feloszlását, csak egy nagyobb szünetre mennek. Nagyon sok híres színész és zenész visszatér a katonaság után a médiába, és ugyanonnan folytatják, ahol abbahagyták, nem okoz nagy törést a karrierjükben.

A plasztikai műtétekről mit gondolsz? Mennyire számít természetesnek, hogy egy fiatal aláveti magát egy ilyen beavatkozásnak?

Dél-Koreában a plasztikai műtét teljesen hétköznapi dolog. Gangnamról már sokat hallottak Magyarországon is. Gangnam bizonyos részein a metrómegállókban hatalmas poszterek hirdetik a plasztikai sebészetet végző klinikákat, sok-sok fotóval illusztrálva, sőt a metrón is egyre több ilyen hirdetést találunk. Sok, főleg kínai turista érkezik Koreába, azért, hogy megműttesse magát. Leginkább azért, mert nagyon gyorsan dolgoznak, egy szemhéjműtét megvan 1 óra alatt. Gyors a gyógyulás és viszonylag olcsó is.

Dél- Koreában olyan plasztikai műtéteket is végrehajtanak, amelyekről egy átlag magyar ember nem is gondolná, hogy léteznek. A legátlagosabb a szemműtét a kerekebb, „fehér emberes” szemekért. Sok az orrműtét, de nem értem, hogy miért divat és sok lány miért csináltat olyan orrot, mintha kis malackák lennének… Valamint sok a széles arcú ember is. Divat a V-formájú arc, ami azt jelenti, hogy az arccsontjaikat is teljesen átszabják. Szerintem nagyon sok egyforma lány mászkál ezért az utcán, és a legtöbbjük engem egy földönkívülire emlékeztet, annyira természetellenes arcuk van. Egyre több a mellműtét, de fenékimplantátumot is csináltatnak a lányok. Sőt nemrég hallottam, hogy itt nem szeretik a nagy, vastag vádlikat. Ezért injekciókat adatnak be, hogy eltűnjön az izom onnan. Őrületnek tartom… Meglátok egy ilyen lányt és félek, hogy eltörik. Valamint bőrfehérítő injekciók is vannak már, persze ez nem csak Dél-Koreában létező dolog, indonéz barátnőmtől hallottam róla először.

Nem csak arra kell gondolni, hogy hírességek plasztikáztatják magukat, tényleg nagyon sok hétköznapi ember esik át ezen. Mostanában már az is divat, hogy az egyetem elkezdése előtt a lányok plasztikát kérnek ajándékba, hogy népszerűbbek legyenek az egyetemen. Olyan eset is van, hogy az egyetem elvégzése után csinálnak valamilyen szépítő műtétet, hogy könnyebben jussanak jó munkához, mert nemcsak a jó iskola fontos Koreában, hanem a megjelenés is. Nem egy ismerősöm van, aki átesett valamilyen műtéten, férfi és nő is.

Én elítélem a plasztikai műtéteket, csalásnak, hazugságnak tartom. Meg persze mi abban a jó, hogy mindenki ugyanúgy néz ki. Persze itt a társadalom gondolkodásán kéne leginkább változtatni, hogy ami szép, az nem biztos, hogy jó is.

Dél-Korea rekordsebességgel fejlődött az elmúlt 20 évben. Mit gondolsz, mi az, ami ma mozgatja a koreai társadalmat?

Hogy mi mozgatja a társadalmat? Az egyik a kitartás. Egy koreai, ha valami nem megy neki, akkor még keményebb fokozatra kapcsol. A másik pedig a pénz. A koreaiak oda vannak a márkás holmikért, úgy vettem észre, hogy szeretnek felvágni a barátok, ismerősök előtt, hogy milyen jól megy a szekér. Magyarként én inkább a panaszkodáshoz vagyok szokva, a nekünk mennyire nem megy, vagy hogy valamin mennyit tudtam spórolni. Itt inkább az a menő, hogy ezt milyen drágán vettem. De talán ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy ma Dél-Korea gazdasága Ázsiában a negyedik és a világon a 12. legnagyobb. Az ország a koreai háborút követően a világ egyik legszegényebbje volt, nemzetközi segélyek és kölcsönök segítségével, valamint agresszív, konglomerátumokra és exportra építő gazdaságpolitikájának köszönhetően azonban néhány évtized alatt az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasággá vált, így bekerült az ázsiai tigrisek közé.

A decemberi tüntetéseken rengeteg fiatal vonult az utcákra. Te hogyan láttad az akkori eseményeket és most mi a helyzet?

Nekem az volt akkor a benyomásom, hogy nagyon nagy dolog, hogy úgy tudtak kimenni az utcára, hogy nem csináltak zavargást és hogy az egész ország békésen, de határozottan azt tudta mondani, hogy nem lehet megcsinálni velük mindent. Viszont az, hogy most is még megy az egész, nekem kicsit sok. Én, mióta a tüntetések vannak, nem megyek a tüntetési pontok közelébe hétvégén, direkt messzebbre szervezem a találkozóimat, mert nagyon nem szeretem a tömeget.

És a srácok? Mik azok a kulturális különbségek, amik furcsák voltak neked?

Szerintem nagyon sok koreai férfinak téves képzete van a fehér lányokról. Úgy gondolom, hogy túl sok amerikai filmet néznek és azt gondolják, hogy minden olyan, mint a filmekben. Sokan úgy vélik, hogy a fehér lányok könnyebben kaphatóak az ázsiai lányoknál. Nagyon sok ilyen fiúba futottam bele, aki egyáltalán nem tisztel, nem nőként, hanem tárgyként vagy prostituáltként lát.

A koreai drámákban látott dolgokat mind hazugságnak gondolom, nagyon szépen el van ferdítve a valóság. Persze az utcán látom a sok andalgó koreai párocskát, de mindig elgondolkodom, hogy vajon őszinte kapcsolat ez, nem csak mutatjuk a világnak, hogy milyen jó minden? Bár tudom, hogy vannak rendes koreai pasik is, barátnőim közül páran boldog párkapcsolatban élnek. Először azt hittem, hogy ha nem beszélek koreaiul, nehezebb lesz koreai férfival normális kapcsolatot kialakítanom, de ez se igaz. Hiába beszélem a nyelvet, ismerem a kultúrát, így is nehéz.

El tudnád képzelni, hogy örökre ott telepedj le és koreai férjed legyen?

Igen, szeretném, vannak ilyen terveim, de nem könnyű. Valamiért én nem vagyok szerencsés, sose futok bele a megfelelő férfiba, de még nem adtam fel, egyfolytában próbálkozom. Most épp megint egy csalódáson próbálom túltenni magam. Remélem gyorsan túl leszek rajta és utána jön majd a megfelelő kapcsolat.

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a terveidhez!