Bebe, a nagykövet: A szívem kétfelé van osztva – etióp és magyar

Tizenöt évig volt a Back ll Black zenekar énekese, jó ideje azonban egészen más vizeken is sikeres: a Magyar Afrika Társaság jószolgálati nagyköveteként próbálja szorosabbra fűzni a magyar-afrikai kapcsolatokat. Bebével, Abebe Dániellel a jószolgálati szerepvállalásról, a gyökereiről és a neki ítélt Iroko-díjról beszélgettem.

- Tavaly október óta a Magyar Afrika Társaság (AHU) jószolgálati nagykövete vagy. Mit jelent ez pontosan?

– A jószolgálati nagykövet inkább protokolláris, mint diplomáciai szerepet tölt be egy ilyen szervezetnél, ám a kettő erősen összefügg. Például ha Afrikában átadnak egy olyan kórházat, amelyben a társaság szerepet vállal, akkor a megnyitón természetesen megjelenek, és őket képviselem. De akkor is, ha az AHU újabb orvosmissziót indít Afrikába. Egyfajta szócsöve vagyok a társaságnak a közvélemény felé, a jószolgálati nagykövet kommunikálja a világ felé ezeket az eseményeket.

Bebe jószolgálati nagykövetként az AHU 14. orvosmissziójának indulásakor.
Jószolgálati nagykövetként az AHU 14. orvosmissziójának indulásakor.

– A Magyar Afrika Társaság immáron tíz éve működik. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

– Elsősorban a származásom az, ami predesztinált engem, hogy ilyen módon képviseltessem magam. Másrészt sok más olyan felület is akadt, ahol a társaság tagjaival találkoztunk, aztán szépen lassan barátságok is szövődtek ezekben a körökben.

– Hogyan határoznád meg a nemzeti identitásodat?

– Számomra egy percig sem kérdéses, hogy a szívem kétfelé van osztva: az egyik fele magyar, a másik etióp. Sokáig nem is jutottam ki Etiópiába, de majdnem négy évvel ezelőtt a társaság jóvoltából volt lehetőségem kint forgatni. Ezért Balogh Sándornak, a szervezet elnökének tartozom köszönettel, ő hozta tető alá ezt a lehetőséget számomra. Ott kint kapott teljes értelmet az identitásom. Hogy ide is tartozom és oda is.

Bebe és Mr. President együtt léptek fel az AHU 10. születésnapján októberben.
Bebe és Mr. President együtt léptek fel az AHU 10. születésnapján októberben.

 

– Hogyan szövöd bele az identitásodat a zenei karrieredbe?

– 15 évig voltam a Back to black énekese. Erdélyi András, a zenekar gitárosa és dalszerzője írt több olyan dalt is, amelynek jócskán van afrikai beütése – elég csak meghallgatni például a Nánénánét. Mindennek én persze borzasztóan örültem. Készült ehhez egy nagyon jópofa lemezborító is, amely tulajdonképpen karikatúrává avanzsál engem. Abban aztán minden benne van a magyarságtól elkezdve az afrikaiságomig minden.

Decemberben megkaptad az Iroko-díjat, amellyel azokat tüntetnek ki, akik különösen sokat tettek a magyar-afrikai kapcsolatok szorosabbá fűzéséért.

– Természetesen hatalmas megtiszteltetés, mindenképpen kellemes pozíciót foglal el az életemben. Egy ilyen díj az elismerése annak a szellemiségnek, amit az ember képvisel.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez