A világ első cunami-áldozatának koponyájára bukkanhattak Pápua Új-Guineában
100 éve találták meg a 6.000 éves koponyát, az azonban csak most bizonyosodott be, hogy a halál oka összefüggésbe hozható egy természeti katasztrófával.
Paul Hossfeld még 1929-ben, a pápua új-guineai Aitape településhez közel talált rá egy 6.000 éves, emberi koponyadarabra egy mangroveerdő mocsarában. Az emberi maradvány azonban csaknem 100 év után is tartogat meglepetést a kutatóknak: az eredetileg egy Homo erectusnak tulajdonított leletről a legújabb radiokarbonos kormeghatározás eredményei azt mutatják, hogy a holocén korai szakasza utáni időszakból származhat, a halál oka pedig összefüggésbe hozható egy cunamival.
Dr Mark Golitko, a Notre Dame Egyetem antropológus professzora több amerikai, ausztrál, új-zélandi és pápua új-guineai kollégájával közösen vizsgálta meg újra a koponyadarabot, és azt a helyszínt is, ahol rátaláltak. A laboratóriumban felfedeztek a koponyán mikroalgákat is, amelyek vizsgálata során szélesebb képet kaptak a területet 6.000 évvel ezelőtt uraló természeti körülményekről. A kutatók ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy a koponyát egykor nagy energiájú víz tölthette meg. Az üledékszemcsék mérete és kémiai összetétele pedig arra enged következtetni, hogy a területet cunami sújthatta ugyanabban az időben, így a halál egyik lehetséges oka a természeti katasztrófa – állítják a PLOS ONE hasábjain a kutatók.
Ezen a helyen egyébként ma sem ritkák a cunamik: a legutóbbi 1998-ban 2.000 embert ölt meg Aitapéban. Az akkor vett mintákat szintén felhasználták a kutatáshoz: a 98-as és a 6.000 évvel ezelőtti mikroszkopikus organizmusok közötti hasonlóságok pedig szintén azt támasztják alá, hogy a Földön már évezredekkel ezelőtt is elterjedtek voltak a partmenti lakosságot sújtó természeti katasztrófák.
Fotó: Dr Mark Golitko