23 évvel a népirtás után találkozott egy apa a lányával Ruandában
Az 1994-es események után a kislányt árvának hitték, így Olaszországba került. Bátyja azonban felkutatta és újraegyesítette a családot.
A most 70 éves Leonard Sebarinda túlélte a 23 évvel ezelőtti népirtást, az akkor kétéves lányának azonban nyoma veszett a káoszban. Az utolsó hír róla az volt, hogy tuszi nemzetiségű édesanyja ikertestvérével és bátyjával együtt a nyamatai katolikus templomba menekült, abban a reményben, hogy ott biztonságban lehetnek – a hutu támadók azonban gránátokat dobtak a templomra, és közel 10.000 emberrel végeztek a helyszínen. A mészárlás után csak a kislány maradt életben – édesanyját és két testvérét holtan találták a falubeliek.
Édesapja eközben egy másik helyen bujdosott három másik gyermekükkel, majd amikor biztonságosabb lett a helyzet, napokat töltött felesége és a többi gyermeke keresésével. Meg is találta a kis Beatát, de nem vitte magával azonnal – azt tervezte, hogy pár nappal később visszatér a kislányért. Mikor azonban ez megtörtént, Beatának nyoma veszett. Időközben egy adminisztrációs tévedés miatt egy olasz család fogadta örökbe, abban a hitben, hogy a lány árva. A The Guardian beszámolója szerint abban az időben sok ruandai gyermek került Beatához hasonlóan Olaszországba, miközben családjuk egy része túlélte a támadásokat. Hiába keresték azonban a gyermekeket, hollétükről nem tudtak információt adni az árvaházak Ruandában.
Beata Sebarinda végül Jeanette Chiapellóként nőtt fel, anélkül, hogy bármit tudott volna a családjáról. Egyik testvére azonban nem hagyta annyiban a helyzetet és éveken át kereste eltűnt nővérét. A munka végül sikerrel zárult és idén sokadik próbálkozásra összejött a családegyesítés, amelyet egy DNS teszttel szentesítettek – a lány ugyanis elsőre kétkedve fogadta bátyja közeledését, hiszen úgy tudta, árva volt, amikor adoptálták.
20 évvel ezelőtt 92 gyermek tért vissza Ruandába Olaszországból az ENSZ közreműködésével. Azt azonban nem tudni, pontosan hányan vannak, akiknek még ma is élnek a családtagjaik, anélkül, hogy tudnának róla.
Fotók: Cyril Ndegeya