A Korea Telecom gazdasági kutatóintézete most tette közzé legutóbbi felmérésének eredményeit. Ezekből kiderül, hogy egy dél-koreai naponta átlagosan 3 órát és 39 percet tölt a képernyő bámulásával, a szerkezet különböző szolgáltatásainak igénybe vételével. Kivéve egyet: ebben a három óra negyven percben nincs benne az az idő, amit a szó klasszikus értelmében vett telefonálásra, vagyis többé-kevésbé emberi léptékű kommunikálásra fordítanak. Tehát az okostelefonra szánt idő a valóságban még több is. Korosztályokra lebontva: természetesen a huszonévesek az elsők, a 20-29 közötti korosztály tagjai az átlagnál egy órával többet, vagyis négy órát és 41 percet okosodnak a telefonjukból. A tizenévesek kerek négy órát, a 30-asok hozzák az átlagot, vagyis a 3 óra 40 percet, míg az ötven fölöttiek csak napi 2 és fél órát töltenek az okos telefon társaságában. Vagy talán rabságában. Ez a függőség a legutóbbi felmérés, 2012 óta a két és félszeresére nőtt Dél-Koreában, az okostelefonra akkor naponta még csak másfél órát szántak.
A kutatást végzők összegzésképpen megjegyzik, hogy a nap továbbra is 24 órás, és alvásra is kell hat-hét órát szánni minimum. Vagyis az okostelefon egyéb tevékenységek rovására vált a leghosszabb időtöltéssé. Mindezt, hála a véletlennek, egy személyes élménnyel is alá tudom támasztani. A napokban, egy pesti étteremben három dél-koreai fiatal ült a mellettem lévő asztalnál. Miután leadták a rendelést, mindhárman elővették okostelefonjukat és azon szörföltek. Nem stopperoltam az időt, de eltelt legalább 25 perc, mire a pincér kihozta a rendelt ételeket. Addig a három fiatal dél-koreai egyetlen szót sem szólt egymáshoz, fel sem néztek a képernyőkről. De akkor, kénytelen voltak félretenni a kisokost, mert enni még nem lehet rajta keresztül. Legalábbis egyelőre még nem. (Fotó:AFP)