| A kutatás eredmények szerint tavaly 2 százalékos volt a bérnövekedés világszerte, a 2012-ben mért 2,2 százalék után. A válság előtt 3 százalék körüli növekedést regisztráltak. Latin-Amerikában és a Karib térségben ez a növekedési ráta csak 0,8 százalék volt az ILO jelentése szerint, ami mutatja a fejlődő országok esetében a régiók közötti hatalmas különbségeket. A feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, ahol gyakoribb az önfoglalkoztatás, általában alacsonyabb mértékben járulnak hozzá a bérek a háztartási bevételhez. Ez az arány Mexikóban, Oroszországban, Argentínában nagyjából 50-60 százalék, Peruban 40, Vietnamban pedig 30 százalék.Egyes országokban, mint Brazília, Argentína és Oroszország a bérek, valamint a foglalkoztatási szint emelkedésének köszönhetően csökkentek az egyenlőtlenségek.A szerény méretű globális bérnövekedés mögött szinte teljes egészében a G20 államok – a világ 19 legnagyobb fejlett és felzárkózó gazdasága, valamint az Európai Unió – feltörekvő gazdaságai állnak, ahol a bérek 2012-ben 6,7 százalékkal, 2013-ban 5,9 százalékkal emelkedtek. Ázsiában 6, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában 5,8 százalékkal nőttek a bérek 2013-ban. A fejlett gazdaságokban az utóbbi két évben a bérnövekedés majdnem nullára esett vissza, egyes országokban csökkentek a bérek – idézi a jelentés Sandra Polaskit, az ILO politikáért felelős főigazgató-helyettesét, aki hozzátette: ez rányomta a bélyegét az általános gazdasági teljesítményre, a legtöbb fent említett gazdaságban stagnál a lakossági kereslet, az euróövezetben a defláció egyre nagyobb kockázatát okozva. A munkaerő termelékenysége – az alkalmazottanként megtermelt áruk és szolgáltatások értéke – továbbra is gyorsabban emelkedik, mint a bérek a fejlett gazdaságokban. A termelékenység és a bérek közötti növekvő szakadék azt jelenti, hogy a hazai össztermék (GDP) egyre kisebb része kerül a munkavállalókhoz és egyre nagyobb részét kapják a tőketulajdonosok – olvasható a jelentésben. A bérek a fejlett és a feltörekvő országokban is a háztartási jövedelem jelentős részét, 70-80 százalékát teszik ki, különösen a közepes jövedelmű háztartások esetében. A felső és alsó 10 százalék nagyobb mértékben támaszkodik egyéb jövedelemforrásokra. Sandra Polaski elmondta: míg az újraelosztási mechanizmusok – ideértve az adókat és a szociális védelmi politikákat – szintén a megoldás részét képezik, nem lehet teljes mértékben ezekre alapozni az egyenlőtlenség kérdésének megoldását. Az átfogó stratégiának ki kell terjednie a minimálbér-politikára, a kollektív tárgyalások megerősítésére, a kiszolgáltatott csoportokkal szembeni diszkrimináció eltörlésére, valamint a progresszív adózást megalapozó politikákra és a megfelelő szociális védelmi rendszerekre – jegyezte meg az ILO politikáért felelős főigazgató-helyettese a jelentés szerint. Hozzátette: emellett szükség van a reálgazdaságban a vállalatok, főként a kis- és középvállalkozások nagyobb mértékű támogatására, ami lehetővé teszi a növekedésüket és új munkahelyek teremtését. Számos ország tehetne többet azért, hogy a hiteleket elérhetővé tegyék a számukra, és előmozdítsák az új üzleti vállalkozások létrehozását – mondta Sandra Polaski. |
(Visited 1 times, 1 visits today)