A japán miniszterelnök olyan országot akar, amely vonzza a fiatal tehetségeket

2,5%-kal csökkent a GDP a világ harmadik legnagyobb gazdaságában tavaly a harmadik negyedévben. Így végképp elenyészett Abe Sinzo miniszterelnök reménye, hogy teljesítheti az ígéretét: a 600 ezer milliárd jenes GDP-t a húszas évek elejére.

A tavalyi GDP 500 ezer milliárd jen volt, vagyis mintegy 5.400 milliárd dollár. A gyenge teljesítmény egyik oka a munkaerő hiánya. Decemberben a parlament ezért elfogadott egy törvényt, mely jelentősen megkönnyíti a kékgalléros munkások importját a távol-keleti szigetországba. 14 ágazatban várják a külföldi munkásokat, akik ötéves munkavállalói vízumot kapnak. Ez afféle zöld kártya, de van egy fontos kikötés: családot nem hozhatnak magukkal! A munkásimport fő célja az, hogy ne legyen munkaerőhiány a tokiói olimpia nagy építkezésein. De az ultrakonzervatív Abe Sinzo miniszterelnök nemcsak ilyen munkaerő importra gondol, hanem tehetséges fiatalok ezreit akarja Japánba invitálni, hogy ott dolgozzanak. Ezért jelentette ki Japán miniszterelnöke a parlamentben, hogy olyan országot akar, mely vonzza a külföldi fiatalokat.
A Japánban végzett külföldi diákoknak csak a harmada marad a szigetországban 

Ezt szeretné Abe Sinzo miniszterelnök 50%-ra emelni. A Nikkei Asian Review ennek járt utána a helyszínen, egészen pontosan Beppu városában, Kjúsú szigetén. A lepukkant kisvárosnak egyetlen aduja van: a közeli egyetemen sok külföldi diák tanul. Ezt kihasználva megpróbálnak startup-parkot létrehozni, ahol a tehetséges külföldi fiatalok megvalósíthatják az elképzeléseiket. Példa egy thaiföldi diák, aki vietnami társával összefogva az egyetem elvégzése után videós reklámcéget hozott létre. Az ötlet pofonegyszerű: a japán cégek szeretnének minél többet eladni Kelet-Ázsiában. Csakhogy nem ismerik kellőképp az ott élő emberek mentalitását. A thaiföldi-vietnami páros viszont olyan reklámvideókat készít, melyek nemcsak az illető ország nyelvén szólnak a vásárlóközönséghez, de figyelembe veszik annak szokásait is.

A japánok egy része felsőbbrendűségi  komplexusban szenved

Erre figyelmeztette honfitársait Abe Sinzo miniszterelnök, aki 2012 óta áll az ország élén. Amikor átvette a hatalmat,  akkor a 125 milliós Japánban mindössze 700 ezer külföldi munkavállaló szorgoskodott. 2017-ben a számuk már elérte az 1,3 milliót. A külföldi munkaerő beáramlása nemcsak azt jelenti, hogy csökken a munkaerő hiánya, hanem azt is, hogy a tehetséges fiatalok felpezsdítik az üzleti életet és találmányokkal járulhatnak hozzá Japán gazdasági növekedéséhez. A távol-keleti szigetország, mely harminc vagy negyven éve még Amerika trónjára tört, ma zavartan figyeli, hogy lemarad az informatikai forradalomban, méghozzá olyan vetélytársak mögött, mint Dél-Korea vagy Kína.

A Koreai-félsziget 1910 és 1945 között Japán gyarmata volt, lakóit a japánok alsóbbrendűnek tekintették. A koreai háború /1950-53/ porig rombolta a két Koreát. A Samsung mégiscsak lekörözte a Sonyt, és a japánok szinte kiszorultak az okostelefonok piacáról. Ahol azok a kínaiak törnek előre, akiket a japánok pár éve még nem tekintettek komoly vetélytársnak sem! A felsőbbrendűségi komplexus súlyosan megbosszulta magát. Ennek ellenére továbbra is létezik. A londoni Guardian tudósítója jelentette Japánból, hogy a külföldi munkavállalókat sok tekintetben alsóbbrendűnek és tökéletesen kizsákmányolható munkaerőnek tekintik a távol-keleti szigetországban. Egy fiatal vietnami informatikus nő például a jó kereset reményében Japánban akart új életet kezdeni. A helyszínen derült ki, hogy munkaadója agyondolgoztatja és csak fele akkora fizetést ad, mint amennyit ígért. Amikor a fiatal vietnami nő reklamálni mert, kirúgták. Másutt sem alkalmazzák, mert a munkaadója kijelentette róla, hogy “összeférhetetlen”. Most a fiatal nő Japánban vegetál, mert annyi pénze sincs, hogy hazautazzon Vietnamba.

Fiatal kínai kereskedő árusítja a japán árukat Kelet-Ázsiában 

Ez lehet a jövő – írja a Nikkei Asian Review, mely ismerteti a most 30 éves Szung Tao életútját. A Santung tartományban született kínai fiatalember Japánban szerzett diplomát, majd a Marubishi kereskedőháznál helyezkedett el. Ma már annak a japán menedzsernek a jobbkeze, aki nemcsak Kínában, de egész Kelet-Ázsiában próbálja eladni a japán árukat. Abe Sinzo miniszterelnök nyilvánvalóan ilyen fiatalokra gondolt, amikor sürgette honfitársait: hagyjanak fel a külföldiekkel kapcsolatos előítéletekkel! Felejtsék el a felsőbbrendűségi komplexusukat! Tehetséges külföldi fiatalemberek beáramlása nélkül ugyanis Japán mindinkább visszaszorul a globális versenyben. A bevándorlást ellenzőknek Szingapúr példáját idézi a japán miniszterelnök: a városállam, melynek egy főre eső GDP-je immár megközelíti az Egyesült Államokét is, 46%-ban alkalmaz külföldi munkaerőt! Japánban ez csak 1,8%. Míg Szingapúr dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedekben, Japán inkább csak stagnált. Közben pedig egyre csak fogy Japán népessége, úgyhogy a munkaerő-piacon mindenképp szükség van külföldiekre még akkor is, ha sok japán számára ez az évezredes tradíciók megsértését jelenti…

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez