4 napos munkahét: Japánban már tesztelik

Japánban a társadalom elöregedése és a munkavállalók túlterhelése, a túlmunka negatív következményei új munkaügyi intézkedéseket hívnak életre. Az egyik ilyen a munkanapok csökkentése, amit a magánszektorban már el is kezdtek tesztelni. 2018-ban a 30 főnél több munkavállalót foglalkoztó magáncégek 6.9 százaléka vezetett be valamilyen reformot a munkaidőben, a többi között a heti négynapos munkarendet is. Ez mindenképpen fejlődés, hiszen egy évtizeddel ezelőtt a cégek csupán 3.1 százaléka gondolta úgy, hogy szükség van a terhelés csökkentésére.

A trend globális: az idei Világgazdasági Fórumon, Davosban is téma volt a négynapos munkahét. A szakértők akkor azzal érveltek mellette, hogy a munkanapok csökkentésével a dolgozók sokkal hatékonyabban összpontosítják a figyelmüket, és végül produktívabban, magasabb minőségű munkát végeznek és kreatívabbak is. Nő a lojalitásuk is a cég felé, ha az rugalmasan kezeli a munka-magánélet egyensúlyát, annak érdekében, hogy a munkahelyen eltöltött idő ne menjen a szociális élet rovására.

A reformokat Japánban a kormány is támogatja. Abe Sinzó miniszterelnök prioritásként kezeli a témát, abban a reményben, hogy annak pozitív egészségügyi és szociális hozadékai lesznek Japán elöregedő populációjára nézve és a munkaerőpiacra is is áldásosak lesznek. Így arra bátorítja a munkáltatókat, hogy álljanak rugalmasan a munkarendhez.

Japánban jelenleg két formában valósítják meg a négynapos munkarendet a Japantimes beszámolója szerint. Az egyik, amikor a heti öt nap helyett csak négy napot dolgoznak a munkavállalók, de a 8 óra helyett minden nap 10 órát töltenek a munkahelyükön. A másik megoldás, amit felajánlhatnak, hogy öt nap helyett egy héten szintén csak négyet kell dolgozni, viszont ez alacsonyabb fizetéssel is jár. Ezt főként azok választják, akiknek kisgyermekeik vagy idős családtagjaik vannak, akik ápolásra szorulnak.

Mivel még csak most tesztelik az új rendszereket, nehéz megjósolni a hosszútávú következményeit. Támogatói és ellenzői is akadnak szép számmal. Utóbbiak attól tartanak, hogy a későbbiekben a munkáltató különbséget tehet a rugalmas munkarendet választók és a régi munkarendben dolgozók között a fizetésemelések és előléptetések terén. Ugyanakkor az sem mindegy, ki milyen messze lakik a munkahelyétől, mert ha a 8 helyett 10 órát dolgoznak minden nap és ehhez még hozzájön az utazás, ami sokaknál napi több órát is jelenthet, az hasonlóan kimeríti a dolgozókat – mínusz egy nap ide vagy oda.