Cristina Fernández de Kirchner elnökasszony decemberben jelentette be a 2010-ben elindított program befejezését. A számítógépekből kaptak a pedagógusok is, és még a kormányt ellenzékből támadóknak is el kellett ismerniük: a projekt elérte a célját. Ez pedig az volt, hogy csökkentse a digitális szakadékot a tehetősebb és a kevésbé jómódú családok gyermekei között. Ráadásul a segítségével a családok 33 százaléka – vagyis ahol középiskolás korú gyermek él – bekapcsolódhatott a világháló használatába.
Ez volt a világon eddig a legátfogóbb, digitális egyenlőséget célzó közoktatási program. Persze, sok a bírálója is: ők többek között arra panaszkodnak, hogy a készülékek egy része – a kormány adatai szerint 3 százaléka – nem működik, és nem megoldott a szervizhálózat kérdése sem. Az állam az utóbbi feladatot magára vállalta, de a végrehajtás még egyelőre akadozik. Ezért a hibás készülékek ott állnak az iskolák szekrényeiben. A kritikusok szerint csak a kiosztott gépek 30 százaléka van használatban, ugyanakkor – mint mondják – el kell ismerniük, hogy a lehetőségek megteremtődtek egy mindenki számára azonos esélyekkel induló oktatás számára. Összehasonlítva a világ más országaiban létező hasonló programokkal, Argentínában nem egy szűk adminisztratív elitnek juttattak eszközöket, hanem a tanulók széles csoportjainak.