2006. június 9-én a guantánamói fogolytáborban 3 rab vesztette életét. A védelmi minisztérium hivatalos álláspontja szerint öngyilkosság történt. Később azonban haláluk körülményeiről ennek ellentmondó információk is megjelentek. A haditengerészet vizsgálatát az incidensről 2008-ban hozták nyilvánosságra, de ez nem csak, hogy nem adott kielégítő magyarázatot a történtekre, de a Pentagon korábbi nyilatkozataival sem összeegyeztethető. Az ellentmondásokra a Seton Hall Egyetem munkatársai mutatattak rá, akik alaposan áttanulmányozták a jelentést.
Hogy valóban mi történhetett aznap éjszaka a táborban az NBC News-zal közösen Scott Horton járt utána, és a Harper’s magazinban publikálta mit sikerült kideríteniük. Horton cikkében központi szerepe volt az aznap szolgálatban lévő őrökkel készített interjú. Közülük Joseph Hickman törzsőrmester most megjelent könyvében („Gyilkosság a Delta táborban”) részletesen beszámol róla mi is történt 2006. június 9-én. A fogolytábor egykori őre a könyv apropóján beszélt tapasztalatairól a Vice News-nak
Hickman 1983-ban került a Tengerészgyalogsághoz, és dolgozott a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél is. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás idején már leszerelt, de úgy érezte hazája biztonsága érdekében újra szükség van a szolgálataira. Mikor Guantánamóba került, a tábor már 4 éve működött. Saját elmondása szerint nem kételkedett benne, hogy a táborra szükség van. Úgy gondolta, ez már egy másik világ, másfajta hadviselés, ahol a régi szabályok nem érvényesek, és mindent meg kell tenni a haza védelme érdekében.
A halálesetek éjjelén Hickman is szolgálatban volt, a Delta tábor külső részeinél őrködött. Sokáig nem történt semmi különös, amíg nem érkezett egy rabszállító. Erre felraktak egy fogvatartottat, amiben még nem volt semmi különös, viszont mikor a kocsi elhajtott, a kapu után nem a többi tábor felé ment, hanem az ellenkező irányba, a támaszpontról kivezető úton. Ugyanezt még kétszer megismételték, ami már kezdett gyanússá válni. Hickman ezért egészen a támaszpont kijáratáig ment, és látta, hogy a kocsi elhagyja a létesítményt, és a tenger felé veszi az irányt. Miután a kocsi harmadik alkalommal is visszatért egyenesen az orvosi részleghez hajtott. 10 perccel később beindultak a szirénák, felkapcsolták mindenhol a lámpákat, és óriási kavarodás volt, majd mindenki az orvosi részleghez rohant. Hamarosan kiderült, hogy a zűrzavar a három fogvatartott halála miatt tört ki. Az őrökkel, ahogy később a közvéleménnyel is, azt közölték, hogy a rabok rongydarabokat dugtak le a saját torkukon, azután pedig felakasztották magukat.
Hickman könyvében mesél róla ez miért nem történhetett meg. Szerinte az öngyilkosság végrehajtása eleve nehezen hihető. A jelentések szerint a három rabnál ugyanaz volt a módszer. Összekötözték a saját lábukat és a kezüket is, majd így másztak fel a plafonhoz erősített kötél magasságáig. Ezután belehúzták a nyakukat a hurokba és felakasztották magukat. Mindezt egy olyan cellában, amit elméletileg 3 percenként ellenőriznek. Ráadásul a cellájukban két órával előtte tartottak alapos vizsgálatot, tehát az akasztáshoz használt hurok elkészítéséhez gyakorlatilag lehetetlen, hogy elég idejük lett volna.
Ezen felül Hickman cáfolja, hogy a foglyok cellájának blokkjából bárkit is az orvosi részlegbe szállítottak volna át a riasztást megelőzően. Az említett rabszállító azonban ott állt meg, mikor harmadik alkalommal tért vissza a támaszponton kívülről. Később Hickman utánajárt a helynek, amerre az éjszaka folyamán látta elhajtani a kocsit a foglyokkal. Állítása szerint néhány őrrel felderítették a helyszínt, és találtak egy létesítményt, amit elképzelhető, hogy a CIA használt titkos, nem hivatalos kihallgatásokra. Ennek létét a védelmi minisztérium soha nem ismerte el.
A minisztériumnál természetesen mindent tagadnak a feltételezésekről, és többször megpróbálták Hickman hitelességét aláásni. Szerintük a törzsőrmester nem is lehetett olyan helyen, ahonnan mindazt láthatta volna, amit állít. Továbbá az általa elmondottak egyébként sem bizonyítanak semmit.
A három rabban közös, hogy részt vettek a tábor 2005-ös éhségsztrájkjában, és a többi fogvatartottat is arra bíztatták, hogy válasszák a tiltakozásnak ezt a formáját. Az éhségsztrájkon lévő rabokat a tábor szabályzata szerint nem lehet kihallgatni, ezért ez nagyon megnehezítette a fogvatartók munkáját. A három rab tettét nehéz megérteni, ha tudjuk, közülük kettőnél már elrendelték a szabadon engedést. Egyikük 19 nap múlva szabadulhatott volna.
Hickman hajlandó volt felvállalni, hogy elmondja mit látott és hallott. Ezeket írja le könyvében, anélkül, hogy neveket említene benne. Nem vádaskodni akar, és nem mond ítéletet. Inkább a nagyközönség elé tárja a tényeket, és hagyja, hogy mindenki magában eldönthesse, vajon tényleg minden úgy történt 2006. június 9-én, ahogy azt a védelmi minisztérium kommunikálja a közvélemény felé.
Fotó: Europress/Getty