Szu Taocseng (Su Daocheng) hatvanéves, de még jó erőben van, és láthatóan nincs híján leleménynek sem. Két hónapot dolgozott a robotlovon, amivel nagy feltűnést keltett a közép-kínai Sijanban (Shiyan). A feltaláló állítja, hogy egy ókori nagy utód nyomában jár, aki a krónikák tanúsága szerint már másfél évezreddel ezelőtt megalkotta a robotlovat, amit nagy terhek szállítására használtak is a Három királyság korában.
A jószág kb másfél méter magas, és 270 kilót nyom. Az első két lába csak azért van, hogy fel ne boruljon, kerekeken gurul. A meghajtást a két hátsó láb adja, illetve egy azokat meghajtó egykori gokart-motor. Azokat viszont rendületlenül pakolgatja előre. A hagyományos, állati erővel hajtott lóhoz képest – Szu bácsi szerint – a robotló óriási előnye, hogy nem kell neki enni adni, csak benzint, azt is csak akkor, ha menni akar vele. Ő ugyan nem említi, de azért némi hátránya is van. Iszonyatosan zajos – nyihogás helyett zörög, csörög, zakatol – és koránt sem mozog olyan kecsesen, mint egy telivér paripa.