Rio de Janeiro beájult a karneváli delíriumba, már hajnali egytől minden sarkon szólt a szamba és az utcákon megindult a jeles alkalomra ide érkezett 900 ezer turista áradata. S nem csak a Sandodrómon vonuló ,,központi” ünneplésről van szó: akinek van valamilyen zajt adó eszköze és azon egy ritmust le tud játszani, az ilyenkor kiáll az utcára, hogy a maga módján a karneváli hangulatra lelkesítse az arra járókat. Csak erre a szombat éjszakára 78 helyszínen hirdettek valamilyen zenés eseményt – tematikai, geográfiai vagy más jellemzők szerint csoportosítva.
A leglátogatottabb most is a Cordão da Bola Preta nevű helyszín volt, a legrégibb karnevál Rióban, és persze nem a luxuskarneválozók helyszíne: itt az egyszerű brazil engedi szabadjára érzelmeit, zenei ízlését és 1918-óta minden karneválon itt az egykori hagyományoknak megfelelően tombolják ki a helyzetükből következő feszültségeket. A szociálisan kevésbé elkényeztetettek karneválja ez, bár az elmúlt években megfigyelhető bizonyos vegyülési hajlam azok részéről is, akik helyzetük és pénztárcájuk szerint éppen a központban vagy a Copacabana-i strandon kellene, hogy ünnepeljenek. 
Kevésbé elit, de annál hangulatosabb a São Conrado strandján rendezett karnevál és fiesta: itt nem a szambáé a főszerep, hanem carioca funkot játsszák: egy olyan ritmust, amely a riói favellák világában született. A szövegek is kevésbé válogatottak, sokszor akár sértőnek is nevezhetők, és persze olyan leplezetlen szexualitást idéznek, amely a milliomosok negyedeiben csak a zárt ajtók mögött képzelhető el. A tánc pedig, amely ezt a funkot kíséri, valahol a reggaetónhoz hasonló, érzelmes, érzelgős, kihívó.
A Sambadromo most is, mint már évtizedek óta, a pénz karneválja: aki ott vonul, az nem sajnálta a költségeket saját maga megmutatására. Ott vonulnak a híres szambaiskolák, amelyek egy év munkájának és befektetett pénzének eredményét tárják a közönség elé, hogy döntsön: megérte avagy nem a fáradozásuk. 
Hasonlóan tört rá a mindennapokra a karnevál a többi nagyvárosban is: Recife és Salvador, a két észak-keleti óriásváros ugyancsak a tánc, zene, mulatság hangulatában tölti az elkövetkezendő napokat, de ott nem a sambáé lesz a főszerep, hanem a helyi ritmusokat részesítik előnyben: a frevo és az axé a két helyi zenei irányzat. Recifében 2,5 millióan vettek részt szombat hajnalban a Galo da Madrugada (a kakas hajnala) elnevezésű felvonuláson – ez a maga nemében a legnagyobb a világon és a város egész történelmi magját elözönlik ilyenkor a hajnali ünneplők. A viszonylag fiatal szokás először 1978-ban kezdődött, és egy hatalmas kakasfigura körül zajlik. A hat kilométeres úton 30 zenekar kísérte a felvonulókat, és órákon át dübörgött a frevo ritmusa.
Salvadorban, Bahía állam fővárosában ugyancsak hajnalban kezdődött az ünneplés egy folyamatos zenekari fellépéssel: a helyi zene itt az axé és a megkérdőjelezhetetlen sztár Ivete Sangalo énekes, akinek a fellépése az Óceán sugárúton zajlik. Az óceánba belevesző sugárút hajnali látványa felejthetetlenül a salvadori karnevál sajátja.
Csütörtökig tehát senki ne várjon mást a braziloktól, csak karnevált a zenéjével, színes forgatagával és végeláthatatlan felvonulásaival. Brazília legközelebb tehát pénteken tér magához….