Az 1960-as évekig Kanadának, mint önálló országnak nem volt hivatalos zászlaja. Ezen akart változtatni Lester Pearson miniszterelnök, amikor 1964 nyarán, egy winnipegi rendezvényen javaslatot tett egy új nemzeti lobogóra. A hallgatóság azonban kifütyülte a kormányfő ötletét, és hangos bekiabálásokkal fejezte ki nemtetszését. Az itt bemutatott verzió még nem a ma ismert minta alapján készült (az alapszínek a fehér és a kék voltak, a juharlevél pedig háromágú volt), de a közönség negatív reakcióját nem konkrétan ez váltotta ki.
Korábban vörös alapon, jobb oldalon az aktuális kanadai címer, a bal felső sarokban pedig az Egyesült Királyság zászlaja, a Union Jack szerepelt a használatos lobogón. Ezt a formátumot a brit Nemzetközösség több állama is alkalmazta akkoriban. Egy új nemzeti szimbólum tehát a függetlenséget, az egyediséget is sokkal jobban kifejezte volna. Az idősebb korosztályba tartozók viszont történelmi jelentősége miatt nem akartak megválni az addigitól. Az ország két világháborút harcolt végig a régi zászló alatt, sokaknak ezért nem tetszett az újítás ötlete. A fiatalabbak ezzel szemben már nyitottabbak voltak a változás felé.
Pearson terve elsőre nem járt sikerrel, de fél évvel később sikerült a kanadai parlament többségét (köztük ellenzéki képviselőket is) meggyőznie arról, hogy szavazzanak az új nemzeti szimbólum mellett. Erre végül 1965. február 15-én került sor, a szavazás tárgya pedig már a ma is ismert juharleveles lobogó volt. Kanadában azóta ezen a napon ünneplik nemzeti zászló megszületését.
Az általános fogadtatás nem volt kitörő sikerű az 1960-as években. Sokáig csak állami intézmények épületein lehetett látni az új zászlót. Pár évvel később viszont egyre nagyobb lett a népszerűsége, ma pedig már az egész ország elismeri a szimbólum döntő szerepét, amit a nemzeti öntudat építésében játszott.
(Fotó: Europress/Getty Images)