Ázsia második legnagyobb piroslámpás negyede

Mit történik azzal a településsel, ahol szárba szökken és kivirágzik a prostitúció? Ahol a törvény emberei meghátrálnak a bűnözők elől? Erre kereste a választ az író, Souvid Datta, aki kilenc napot töltött Sonagachiban. Az ott látottak arra ösztönözték, hogy megossza tapasztalatait. Minél többen látják, annál jobb – vallja.

Sonagachi Indiában, Észak-Kalkuttában található. Szűk sikátorok, egyre csak magasodó bordélyházak, nyüzsgő piac alkotnak együtt zavaros, színes labirintust. Itt van Ázsia második legnagyobb piroslámpás negyede.

A környéket az illegális bandák, az emberkereskedők uralják. Ez az a hely, ahol a riporterek és kívülállók folyamatos veszélynek vannak kitéve, ahol a politikusokat és a rendőrséget megvesztegetik, vagy ők is bűntársak, és ahol becslések szerint 1200 prostituált nő él, gyakran 18 év alatti, akiket minden nap 1 fontért erőszakolnak meg.

Az elmúlt 30 évben a vezetés teljesen magára hagyta a kerületet. Sem az állami, sem a civil szféra képviselői nem foglalkoznak azokkal a kisstílű bűnözőkkel, akik most a területi önkormányzatot is irányítják. A növekvő kulturális megbélyegzés pedig erősíti az érdektelenséget és a kizsákmányolást.

Sonagachi maga gerjeszti saját sötét világát, és az egész városra jellemző a képmutatás, a bűnözés és a tudatlanság. Úgy tűnik, a hely nem kap semmilyen nyilvánosságot, a média is szemet huny felette, így külföldön is nagyrészt ismeretlen.

„Idén eljutottam Sonagachiba 9 napra” – írja Souvid Datta.

„Prostituált nőkkel találkoztam, köztük 14 éves fiatalokkal, akiket az iskolából hazafelé raboltak el a határ menti államokból. Ámulatba ejtett az ellenálló képességük, a türelmük és az összetartásuk. Halottam, ahogy éjszaka a sötétben, zárt bordélyok ketrecében órákig sírtak. Odakint a rendőrség tisztviselői kar-karöltve jártak a bandák vezetőivel.”

„Ez a komoly, mélyreható tudósítás talán segít rádöbbenteni a világot arra, hogy több ezer fiatal nőt rendszeresen megfosztanak az emberi döntés és véleménynyilvánítás jogától. Informálni fogja azokat, akik vitatják a szexuális egyenlőtlenséget Indiában. És ami a legfontosabb, hogy talán provokálni fogja a hétköznapi embereket, és ráveszi őket arra, hogy álljanak fel, és kezdjenek el tenni valamit a helyzet javítására.”

Radhika (17) és a barátai néznek ki egy ketrec zárt ablakából egy bordélyházban, miközben felkészülnek az esti műszakra. Az emberkereskedelem áldozatául esett nők és fiatalok kénytelenek börtönhöz hasonló módon élni, szörnyű körülmények között.
Radhika (17) és a barátai néznek ki egy ketrec zárt ablakából egy bordélyházban, miközben felkészülnek az esti műszakra. Az emberkereskedelem áldozatául esett nők és fiatalok kénytelenek börtönhöz hasonló módon élni, szörnyű körülmények között.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez