1943 Zoot Suit Riots – amikor Los Angeles a mexikóiak ellen fordult

71 évvel ez előtt sajnos nem először és nem is utoljára az Egyesült Államokban fellángolt a fajgyűlölet. Annak ellenére, hogy fegyveres erők kötelékében szép számban szolgáltak mexikói amerikaiak, a xenofób fehér tengerészek és katonák rossz szemmel nézték, a Los Angeles utcáin az úgynevezett zoot suitot, azaz a széles szabású öltönyöket viselő katonakorban lévő bevándorlókat.

A közhangulatot tovább gerjesztette a helyi sajtó is, amely az egyre növekvő háborús veszteségekről elterelendő a közvélemény figyelmét előszeretettel uszított a “belső ellenség” ellen, akiket akkor éppen a déli bevándorlókban, az ún. “Pachuco” bandákban talált meg. A sajtó gyújtóhangú cikkekben ostorozta a város hispano lakosságát és lázított a zoot öltönyt viselő fiatal mexikóiak ellen. A zoot suit viselése már csak azért is hazafiatlannak minősült, mert a háborús erőfeszítések érdekében a textiliparra kirótt megszorító intézkedések értelmében nem lehetett többet legálisan árulni a nyersanyaggal pazarló bő öltönyöket, ám a vársoban rengeteg zugszabó továbbra is szállította az elsősorban a bevándorlók körében népszerű konfekciót.

A bulvársajtóban megjelenő rasszista cikkek, valamint a közszféra személyiségeinek xenofób megnyilvánulásai hamarosan megfelelően feltüzelték az Egyesült Államok minden szegletéből Los Angelesbe érkező naiv sorkatonák kedélyeit a város mexikói-amerikai lakossága ellen.

A zoot suit lázadást megelőzően olaj volt a tűzre az 1942-es Sleepy lagúna gyilkosság. A Sleepy lagúnát, ezt a Kelet-Los Angeles-i vízgyűjtőt, afféle szabad strandként használta a szegregált uszodákból és strandokról kitiltott mexikói ifjúság. Egy mulatság után a tavacskától nem messze holtan találták José Gallardo Díazt, és bár a gyilkosság körülményeit mind a mai napig homály fedi, a Los Angeles-i rendőrség az eset másnapján 600, a 38. utcai ganghez tartozó fiatalt fogdosott össze, végül pedig 9 ártatlan vádlottat hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítéltek a híres San Quentin fegyházban. 1944-re, miután bebizonyosodott, hogy a 38. utcai banda latin fiataljai vétlenek voltak a gyilkosságban mindannyiukat szabadon engedték.

1943 május 31-én aztán elszabadultak az indulatok, amikor egy tucat tengerész néhány mexikói lányt molesztált Los Angeles belvárosában, amire válaszul a egy csoport latino fiatal megtámadta az egyenruhásokat, amely incidensből kisebb városi csetepaté alakult ki.

Június 3-án pedig 11 fehér tengerész és egy csoport zoot suitba öltözött hispano került szóváltásba a Los Angeles-i Main Streeten. A tengerészek szerint a latinok brutálisan megverték őket, amire válaszul a Los Angeles-i Rendőrség – egyébként akkor éppen szolgálatot nem teljesítő, magukat Bosszúálló Századnak nevező – egyenruhásai elözönlötték a Main Streetet, hogy megtisztítsák a belvárost az “Pachuco bandák utálatos jelenlététől”.

Másnap elszabadult a pokol a mexikói bevándorlók számára, ugyanis a US Navy 200 tengerésze 20 taxiból álló konvojával a bevándorlók által lakott Kelet-Los Angelesbe hajtott, ahol a 12-13 éves kisfiúktól kezdve mindenkit összevertek, aki valamelyik etnikai kisebbséghez tartozott vagy zoot suit-ot viselt. A randalírozók meztelenre vetkőztették áldozataikat és elégették az ominózus öltönyöket.

Az elkövetkező napokban fehér tengerészek és katonák ezrei özönlötték el az utcákat, bárokat és mozikat latin bevándorlók után kutatva, akiket rendre brutálisan megvertek, nyilvánosan megaláztak, meztelenre vetkőztettek és kifosztottak.

A sajtó még a latinokat ért nyilvánvaló agresszió ellenére is, a mexikói bevándorlók bandák erőszakos megnyilvánulásairól cikkezet, sőt a tengerészek akciót “közhasznúnak” titulálta, mondván, hogy az társadalmi szempontból “tisztító” hatású. Hisztéria odáig fajult, hogy Los Angeles-i városi tanácsa rendeletben tiltotta meg a város közigazgatási határain belül a zoot öltöny viselését, sőt egy szenátusi vizsgálóbizottság arra a megállapításra jutott, hogy a zavargásokat a náci Németország és Japán titkosszolgálatai szervezték.00zoot1

A rend csak a hónap végére tért vissza a Los Angeles utcáira, amikor is a belvárosból kitiltották a haditengerészet és a hadsereg katonáit, valamint nem adtak ki eltávot a városban állomásozó egyenruhásoknak.

Amikor napokkal később a First Lady Elenaor Rossevelt aggodalmának adott hangot a mexikói bevándorlók elleni akciók kapcsán, Los Angeles Times vezércikkében “kommunista irányultságáért” és a “faji ellentétek szításáért” ostorozta az elnök feleségét.

A sajtó egyébként végig meghatározó szerepet játszott a zoot suit lázadások során. A 1900-as évek elején született, és a Joseph Pulitzer és William Randolph Hearst neveivel fémjelzett szenzacionalista, bulvár stílus nagymértékben megpörgette a napilapok eladási mutatóit, a bulvársajtó pedig meghatározó közvélemény-formáló erővé vált.

Az újságok az “érthetetlen zsargont beszélő” utcai bűnbandákról írtak, amely cikkek csak tovább gerjesztették a fehér közösség paranoiás fajgyűlöletét.

A Zoot Suit lázadás nagy hatással volt olyan meghatározó közösségi vezetőkre, mint a chicano színház szülőapja, Luis Valdez, a bevándorló agrárdolgozók szakszervezeti harcosa, Cesar Chavez, sőt az USA-szerte kirobbant faji villongások Malcolm X-et is zoot öltönyben találták a Harlem utcáin.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez