Egyikük sem ült még soha repülőgépen. De mindkét utazást gyakorlott világjárók precizitásával tervezték meg, Sahra jegyétől kezdve a március 11-i Marseille-Isztambul járatra Nora titkos Facebook oldaláig és párizsi tranzitjáig.
Sahra Ali Mehenni and Nora El-Bahty kettő abból a körülbelül száz fiatal nőből, akik Franciaországból mentek a dzsihádistákhoz Szíriába. Másfél évvel ezelőtt, amikor ezt az útvonalat még nem hogy nem térképezték fel, de nem is gyanították a hatóságok. Első, sőt második generációs muszlim bevándorlók, francia keresztények, de még egy zsidó lány is van az önkéntesek között.
Az elindulásuk nem kamaszkori fellángolás. Hónapokig készítették elő az útjukat olyan szervezetek, amelyek identitásukat kereső fiatalokat céloznak meg. A dzsihádisták házvezetőjének, gyerekcsőszöknek és feleségeknek csábítják a lányokat, hogy lerakják az általuk álmodott iszlám kalifátus alapjait.
Érkeznek máshonnét is nők Szíriába, körülbelül 50-en vannak ott Nagy-Branniából is, de a toborzóhálózat Franciaországban a legfejlettebb. Ahol Európa legnagyobb iszlám közössége él, és ahol hosszú és nem éppen felhőtlen múltra tekint vissza a kormány és a muszlim bevándorlók viszonya. A kétségbeesett családok azt mondják: lányaik emberablás áldozatai. A francia jog azonban ennél szigorúbban készül meghatározni őket: terroristaként, akikre hazatérésükkor letartóztatás vár.
Útlevelet kért, hisz felnőtt lesz mindjárt
Sahrával háromszor tudott beszélni a családja, mióta elment. De az édesanyja, Severine, úgy gondolja: a lánya nem azt mondta, amit akart, hanem amit a dzsihádisták diktáltak neki. “Akaratuk ellenére tartják fogva őket” – állítja a francia nő.
Az Ali Mehenni család pirostetős házban él egy középosztálybeliek lakta utcában Lezignan-Corbieres-ben, a dél-franciaországi kisvárosban. Sahra, aki néhány napja töltötte be a 18-at, odavolt a nemrég született kisöccséért és a húgával lakott egy szobában. A családon belüli kapcsolatokat megterhelte, amikor azt követelte, hogy hadd fátyolozza el magát. Kimaradt fél évre az iskolából is, és a szobájába zárkózott a számítógépével.
De ez elmúlt. Új suliba járt már, és sokkal érettebb lett. Azt kérte az édesanyjától, segítsen neki útlevelet csináltatni: hogy mire felnőtt lesz, rendben legyenek a papírjai.
Március 11-én azt mondta az édesapjának a világ legtermészetesebb hangján: visz néhány ruhát az iskolába. Meg akarja tanítani a lányoknak, hogyan kell hagyományos iszlám viseletet hordani. Kamel elfojtotta az aggályait, és elvitte a lányát az állomásra. Ott kellett volna találkozniuk vacsora előtt, ez volt a mindennapi rutin.
Napközben Sahra felhívta az édesanyját, és azt mondta: a barátaival eszik. A biztonsági kamerák szerint ekkor már a Marseille-i reptéren volt, készült a beszálláshoz az isztambuli gépre. Még valakit hívott aznap, már a repülőről – mondja az édesanyja. Egy törökországi számot.
Miután éjszakára nem ment haza, a szülei a rendőrséghez fordultak. Aztán reggel észrevették, hogy hiányzik az útlevele is.
“Mindent megszerveztek, a legapróbb részletig” – mondja Severine. “Soha nem hallottam, hogy Szíriáról vagy a dzsihádról beszélt volna. Az egész olyan volt, mint derült égből a villám.”
Sahra röviden felhívta a bátyját. Azt mondta neki, hogy hozzáment egy 25 éves tunéziaihoz, akit most ismert meg. És hogy ebbe Algériában született édesapjuknak nem lehet beleszólása, mert ő “nem igazi muszlim”. Azóta kétszer beszéltek telefonon, és valamennyit a facebookon is cseteltek. De a szülei nem biztosak abban, hogy tényleg ő posztol vagy cseveg a saját oldalán.
Sahra azt mesélte a testvérének, hogy ugyanazt csinálja Szíriában, amit otthon is szokott. Házimunkát végez, gyerekekre vigyáz. És nem akar visszamenni Franciaországba. Azt kéri, hogy az édesanyja fogadja el a vallását, a válaszását, a férjét.
Szirének az interneten és élőben
Nora családja kevesebbet tud arról, hogyan tűnt el a lány csendben Franciaországból. Sokat tud viszont arról a hálózatról, amely megszervezte a lány egyirányú útját Szíriába. Nora történetét másokéval együtt itt mondtuk el korábban.
Az ő esetében egy fiatal, kisgyermekes anya volt a beszervező. Ő fizetett mindent, és nála aludt a 15 éves lány, amikor Avignonból Párizsba utazott, hogy felszálljon az isztambuli gépre. Norát a Nuszra fronthoz, az al Kaida szíriai szárnyához küldték, hogy férjhez adják egy harcoshoz. De ő tiltakozott, az egyik emír közbelépett, és így legalább egyelőre szingli maradhatott. A dzsihádisták gyerekeire vigyáz. Ezt a testvére mesélte, aki volt nála Szíriában. És akivel Nora haza akart menni, de nem engedték. A fiatal férfi szerint a nőket és a lányokat nem harcolni csábítják a dzsihádisták. “Feleségnek kellenek, szülőgépnek.”
Nora esetében két embert helyeztek vád alá: az egyik a már említett fiatal anya. Más dzsihádista toborzó hálózatok már felbomlottak, köztük az is, amelyik egy 13 éves lányt készített elő a szíriai utazásra. “Nem ötletszerűen indulnak el ezek a lányok. Vezetik őket. Távirányítással adnak parancsokat nekik” – mondja az AP-nek Nora családjának ügyvédje. “És ők meg is teszik az utat, egyenest a pokol fenekére.”