Az európai lóhús botrány ráirányította a figyelmet arra, hogy talán Afrikában sincs minden rendben ezen a téren.
A rendőrség nincs könnyű helyzetben, hiszen a szamárhús kereskedelem törzsi alapon, vagyis a mészárszékek sohasem a saját törzsük tagjait szerencséltetik a marhahúsnak álcázott szamárhússal, hanem az “idegeneket”. Akiket becsapni viszont valóságos műélvezet. Emiatt működik a hallgatás törvénye: bár mindenki tudja, hogy miről van szó, de senki sem vall rá a helyi hús hamisítójára. A rendőrség pedig nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, hogy kimutassa a csalást. A DNS vizsgálat költséges és nehézkes. A szamárhús kereskedői arra hivatkoznak, hogy a szamár tiszta állat, semmilyen egészségügyi kockázat sincs. Ellentétben például a marhákkal, ahol gyakran előfordul, hogy mesterséges tápszereket kapnak és ez jelent bizonyos fogyasztási kockázatot. Ráadásul Kenyában választási időszak van és ilyen érzékeny időkben mindenki úgy érzi, hogy a rendőrség csak ürügyet keres egyes jelöltek gyengítésére amikor azt kutatja: ez a marhahús konzerv vajon nem szamárhúsból készült-e Kenyában?!
Kiemelt