Az extrém időjárási körülmények közepette eltöltött 46 nap nem volt hiába, hiszen ott állt a világ legdélibb pontján, a fagyos szélben, de boldogan. Két éve készült a nagy tettre – ezalatt az időszak alatt semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy egyszer majd elérkezik ide. A jég és a hó birodalmában 1200 kilométer két keréken nem kis teljesítmény, de ez a gondolat éltette a felkészülés idején az egyébként extrém sportoknak hódoló fiatalember.
Utazása során a legnagyobb veszélyt az jelentette számára, hogy bárhol megfagyhat: extrém hőmérsékleti viszonyok közepette a véredények elkezdenek összehúzódni, hogy megóvják a testet a kihüléstől. Ez egyes testrészeknél – az orrnál, a végtagokban , a füleknél – ez nagymértékű vérellátási problémát jelent. S emellett az idegek is kevesebb oxigént kapnak, amely helyrehozhatatlan sérüléseket okozhat az idegrendszerben. Nagyon fontos volt a test vérellátásnak magas szinten tartása, vagyis a kerekezés egyenletesen magas szinten tartása – írta a blogjában. Ennek ellenére egyszer mégis fagyási sérülést talált magán: a kulcscsont térségében. Egy olyan helyen, ahol egyáltalán nem várta volna, hiszen ott mindig ruha fedte, nem érintkezett a külső levegővel. Vagyis nem lehet mindenre felkészülni és a logika sem feltétlenül segít.
Amikor már megtette a táv kétharmadát, megjelentek egyéb aggasztó jelek is : a lábujjait már nem sikerült felmelegíteni, ami nagy fagyásveszélyt jelent, testileg is kifáradt és a zsírréteg is lassan eltünt róla – vagyis inkább érezte a hideget, mint korábban. A pihenők is veszélyeket rejtettek, hiszen a tervezettnél jobban elaludni egy ilyen klímán az életébe kerülhetett volna. Amikor 300 kilométerre volt a céltól, már nagyon fogytán volt az élelem és az ivóvíz – komoly beosztást igényelt minden, de ez újabb kihívás jelentett. Eredetileg is azt akarta, hogy ne kísérjék élelmiszerhordó konvojok, mert úgy érezte, akkor nem lesz igazi a győzelem.
Az utolsó napokban – amikor már csak 7-8 nap választotta el a céltól, érzett félelmet, frustrációt is és ezt cserélgette azzal az érzéssel, hogy megéri, hogy eléri, hogy minden rendben lesz. Azt is beírta a blogjába, hogy érzi a külvilág támogatását – s azzal biztatta magát, hogy ez így is van. De most már tudja: megérte – 46 nap kerekezés után ott áll a célban, a Déli-sarkon, a spanyol zászlóval a kezében!
