Benjamín Naishtat argentin elsőfilmes rendező ezzel a tematikával érkezik Berlinbe, a filmfesztiválra.
A fiatal rendező, aki még nincs 30 éves, azzal a témával foglalkozik, amiről ma már szinte illetlenség beszélni: mi lesz a vége annak a folyamatnak, amely egyre nagyobb szakadékot nyit a tehetősek és az átlagbérből élők között. Mi van, amikor a félelem már ott áll az elit ajtajában.
A félelem története című film – mint az 1986-es születésű argentin rendező mondja – véletlenül került Berlinbe, s egyelőre alkotója számára nagyobb izgalmat jelent a berlini szereplés, mint a film további sorsa. ,,Engem ez az egyre nővekvő távolság érdekel, ami a gazdagok és az argentin nép többsége között feltartóztatlanul növekszik. Mekkora a szakadék az átlagbérből élő és a 60 ezer dollárt hazavívők között. Utóbbiak egyre inkább bezárkóznak és félelemmel tölti el őket minden, ami a falaikon kívülről érkezik. Van társadalmi osztályhoz kapcsolható félelem, nem csak Argentínában, hanem más országokban is – mondja a rendező. Nem történetet akarok elmesélni, hanem érzékeltetni akarom ennek a félelemnek a légkörét – teszi hozzá.
Naishtat a filmakadémia elvégzése után abból élt, hogy ösztöndíj pályázatokat írt másoknak, abban segített, hogy az ösztöndíj kérelmet megindokolják és persze ezen a munkán keresztül sok érdekes történettel találkozott. S találkozott azzal is, amiről a filmje szól: az emberek közötti kirívó különbségek kölcsönös gyanakvást, félelemet és gyűlöletet szítanak.