Catherin Ashton az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője úgy fogalmazott, hogy „a megállapodás erősíti (az EU) elkötelezettségét Kuba irányába, és bár nem jelent gyökeres változást az EU Kuba-politikájában, az Unió támogatja a kubai reformokat és a rendszer modernizációját”.
A jelenlegi tárgyalások célja 2015-ig egy, az EU és Kuba közötti, a politikai párbeszédet és együttműködést szabályozó szerződés aláírása, amely megállapodást a kubai fél is támogatja.
Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok hagyományosan elítélte az európai nyitást a szigetország felé, egy magas rangú eu-s diplomata nyilatkozata szerint a mostani közeledést „Washington teljes egyetértése kíséri.” A névtelenségbe burkolózó politikus azt is elmondta, hogy szó sincsen arról, hogy az EU politikai reformokat kívánna „vásárolni” Kubában.
Az Unió egyébként jelenleg a legnagyobb külföldi befektető a szigetországban és Venezuela után az ország második legnagyobb forgalmat bonyolító kereskedelmi partnere. Havanna 2008 óta 80 millió eurónyi fejlesztési segélyt kapott Európától.
Még ha a mostani közeledéstől nem is várnak átütő volumenű gazdasági együttműködést a szakértők, sok éves csönd után mindenképpen nagy horderejű diplomáciai lépés ez a két fél között.
Annak ellenére, hogy 2008-óta valamelyest normalizálódtak az EU és Kuba kapcsolatai, Varsó és Prága ezidáig nézte jó szemmel a kommunista Kuba felé nyitó eu-s külpolitikát, ám a helyzet most változott és úgy tűnik, hogy végre megfelelő szelek fújják a diplomáciai nyitás hajójának vitorláját.
Legutóbb 1996-ban került sor hasonló horderejű megbeszélésekre Brüsszel és Havanna között, ám a tárgyalások zátonyra futottak, amikor a kubai légvédelem lelőtt a légterébe behatoló két, észak-amerikai kisrepülőgépet hat kubai disszidenssel a fedélzetén. Az incidenst követően – a spanyol miniszterelnök, José Maria Aznar bábáskodása mellett született közös álláspont eredményeképpen – minden további nyitás feltételeként az „emberi jogok tisztelete és a demokrácia felé tett lépéseket” jelölte meg az EU.
Havanna már akkor is elítélte a Brüsszeli döntést, mivel azt a kubai belügyekbe való beavatkozásként értékelte az ország vezetése.
Kuba volt EU-nagykövete, Carlos Alzugaray nyilatkozatában kifejtette, hogy úgy tűnik, hogy az Európai Unió végre észrevette, hogy a „közös álláspont nem jó álláspont” és, hogy jócskán eljárt felette az idő. Alzugaray arra is emlékezetett, hogy „Kubában változások sohasem következnek be külső nyomásra”.