Az elfelejtett kalózrepülő – kalandos történet Bolíviából

Legutóbb például akkor maradt tátva a szám, amikor a sofőr az „Avión Pirata”, azaz a kalózrepülőhöz címzett végállomásnál rázott fel, a buszról lekecmeregve pedig az ötvenes évek repülőlegendája, egy Lockheed Constellation tövében találtam magam, Santa Cruz belvárosának kellős közepén. Vajon mi a fenét keres az öreg L–049-es a téren, és mit rejt a titokzatos Kalózrepülő elnevezés?

A történet (na nem az enyém) 1960. július 30-ának reggelén kezdődött, amikor a bolíviai Santa Cruz El Trompillo repülőterének csöndjét egy titokzatos Lockheed Constallation maximális teljesítményen bömbölő négy Wrigth-Cyclone motorjának zaja törte meg. Az ezüstszínű Lockheed, mint rendesen, papíron most is csak berepülésre indult, valójában azonban tele tartályokkal és csempészáruval megrakva szállt fel utolsó útjára Santa Cruzból.

Akkoriban Bolíviában már kifulladóban volt az MNR, azaz a Movimiento Nacionalista Revolucionario (Nemzeti Forradalmi Mozgalom) által 1952-ben kirobbantott forradalom lendülete. Az elnök, Víctor Paz Estenssoro reformpolitikáját nem nézte jó szemmel a lefegyverzett hadsereg, és az ónbányák államosításával a bolíviai gazdasági elitet is sikerült maga ellen fordítania az MNR-nek.

A Bolíviát uraló kreol kisebbség nem kifejezetten lelkesedett az általános szavazati jog és az oktatási reform törvénybe iktatásáért, nem is beszélve az MNR által keresztülvitt agrárreformról, ami egyébként később még Barrientos tábornok csapatainál és a CIA tanácsadóinál is keményebb ellenfélnek bizonyult Che Guevara számára.

1960-ban a reformpolitika sikerét és a központi kormányt a La Paztól távol eső közigazgatási körzetekben hataloméhes helyi kiskirályok veszélyeztették.

Az MNR Santa Cruz-i szekciójára még az országos átlagnál is jellemzőbb volt, hogy a hagyományos politikai erők, felismervén, hogy érdekeiket a nemzeti forradalmi mozgalmon belülről könnyebben érvényesíthetik, egyszerűen az MNR színeiben folytatták korábbi hatalmi harcaikat.

Nem volt ez másképp Santa Cruzban sem, ahol az MNR renegát erős embere, Luis Sandoval Morón milíciái egyfajta párhuzamos erőként működtek a városban, és az orientei caudillo – legalábbis az idevágó szakirodalom szerint – Estenssoro Paz kormányától szinte teljes függetlenséget élvezve folytatta ténykedését.

A rossz nyelvek szerint Morón és a Santa Cruz-i oligarchia krémje rendre a Llyod Aéreo Boliviano és az Aerolíneas Argentinas gépeinek fedélzetén bonyolított komoly csempészáru-forgalmat. A gépeken a színes televízióktól kezdve a nejlonharisnyákon keresztül a cigarettáig mindenféle kacatot csempésztek, amit később pénzzé lehetett tenni. La Pazból vámtisztviselők kisebb hadseregét küldték Santa Cruzba, hogy véget vessenek az MNR helyi szekciója által büntetlenül művelt üzérkedésnek. Azonban a kormányhivatalnokok tehetetlennek bizonyultak a helyi caudillók hatalmával szemben, és a városba továbbra is özönlött a csempészharisnya, a színes tévé és a vámmentes amerikai dohány.

A kalózrepülők olyan rendszerességgel közlekedtek, hogy a központi kormány végül kénytelen volt a Llyod Aéro számára kiutalt üzemanyagkeretet drasztikusan csökkenteni, hátha ily módon sikerül földre kényszeríteni a csempészgépeket. Azonban a lépéssel csak annyit értek el, hogy a menetrend szerinti járatok repülőbenzin hiányában a földön rostokoltak, míg a kalózrepülő továbbra is vígan folytatta köreit Panama, Brazília, Paraguay és Bolívia között.

1960 azon ominózus reggelén azonban a kormány úgy döntött, véget vet az üzelmeknek, és az MNR milicistáit kikerülve a levegőben fogja el a kalóz Constellationt.

Az L–049-es szokásához híven telepakolva elstartolt, ám míg a kapitány, William Roy Robinson százados és a másodpilóta, Salvatore Henrique Romano a felszállás utáni rutinfeladatokat végezte a fedélzeten, El Alto katonai repülőterén a Bolíviai Légierő két F–51-ese emelkedett a levegőbe, hogy elfogja az ország légterében rendre jóváhagyott útvonalterv nélkül közlekedő Constallationt.

A két Mustang Santa Cruztól alig 120 kilométerre megtalálta és vizuálisan is azonosította a kalózrepülőt, majd pedig rádión utasították a gép kapitányát, hogy Cochabamba repterén szálljon le a négymotorossal.

Roy Robinson azonban nem volt hajlandó eleget tenni a parancsnak, és a leghajmeresztőbb manőverekkel kínozta az öreg szállítógépet, megpróbálta lezárni a vadászgépeket és Argentína felé vezető kurzuson repült tovább.

A Mustangok végül több géppuskasorozatot lőttek a menekülő kalózrepülő elé, mire az mélyrepülésben Santa Cruz felé vette az irányt. A Bolíviai Légierő archívumának tanúsága szerint ekkor Ameller – az egyik üldöző F–51-es pilótája – engedélyt kért géppárparancsnokától a Constellation lelövésére, amit azonban az elfogást vezető Peredo százados visszautasított.

Végül a két Mustang mélyrepülésben üldözte végig az L–049-est Santa Cruz utcái felett, amikor mindmáig tisztázatlan körülmények között Peredo százados gépe a várost övező körgyűrű közelében a földbe csapódott, megölve a pilótát.

Eközben Ameller végül leszállásra kényszerítette a kalózrepülőt, El Trompillón, ahol a La Pazból érkezett vámosok letartóztatták annak személyzetét, és biztos, ami biztos leeresztették futóművei gumiját, nehogy szárnya keljen a csempészgépnek.

A kalózrepülő-botrány nyomán a moronista milíciákat feloszlatták, a gépet pedig kártérítésként a Bolíviai Légierőnek adományozta egy helyi bíróság. A Constellation négyfős észak-amerikai személyzete ellen kalózkodás és gyilkosság vádjával eljárás indult, azonban az USA közbenjárására feltételesen szabadlábra helyezték őket – végül pedig megszöktek az amerikai katonai kórházból, ahol ápolták őket, és az USA-ba távoztak.

A kiszolgált Constellation ezek után 1972-ig El Trompillón rozsdásodott, amikor is végül az Uruguay sugárúton fekvő Boris Banzer Prada térre szállították, ahol egy darabig az Aerosur légitársaság utazási irodájaként szolgált. A repüléstörténeti ritkaság később trafikként és könyvtárként is üzemelt, végül pedig drogosok vertek benne tanyát, ami miatt a helyi sajtó dühödt cikkekben követelte a repülőgép feldarabolását.

Néhány jó érzésű tisztviselőnek és a Santa Cruz-i pilótaiskola repülőseinek köszönhetően mára a Constellation ajtait lehegesztették, a gépet pedig az Aerosur-korabeli színeire festették, így az öreg L–049 továbbra is büszkén hirdeti a letűnt korok dicsőségét. Ma pedig a Boris Banzer téren a munkába igyekvők és a már korán reggel részegen tántorgók teljes egyetértésben bámulják a kalózrepülőt, amelynek történetéről meglepő módon szinte senki sem tud semmit Santa Cruzban.