Egy elszakadt pilótanapló – egy Malév-kapitány könyve repülésről és lélekről
Veres András 40 évig volt a Malév pilótája. Ma már Malév sincs, és ő egészen mással foglalkozik. Emlékeit interjúkötetben adta közzé. Érzékeny beszélgetőpartnere az ismert tévés, Acél Anna volt.
Tegyük a kezünket a szívünkre. Melyikünk ne akart volna bekukkantani repülés közben a pilótakabinba? Ahova úgy két évtizeddel ezelőttig szinte minden gyereket beinvitáltak a legénység tagjai, hogy lássanak csodát. 2001. szeptember 11. óta azonban már ez is tilos. Most viszont nem csak a pilótafülkébe kukucskálhatunk be, de történeteket olvashatunk VIP-repülésekről, fedélzeten őrjöngő, majd megfékezése után meghalt utasról, bombariadóról és a sok fizikai után egy lelki utazásról is.

Aki a kezünket fogja, és navigál bennünket ebben a misztikus világban, a Malév egykori apitánya, Veres András. Acél Annával közösen készített interjúkötetét, az Egy elszakadt polótanaplót a héten mutatták be. Az eseményen ott volt a Malév utolsó vezérigazgatója, Limburger Lóránt is. Aki elmondta, hogy véletlenül éppen most, a napokban fejeződik be az egykori nemzeti légitársaság felszámolása. De a volt malévesek továbbra is összetartanak, kapcsolatban vannak egymással. És ha jönne egy hívó szó, hogy újra felélesztik egykori cégüket, tömegesen jelentkeznének munkára. Nem csoda hát, hogy Veres András könyvbemutatójára is sokan eljöttek a volt kollégák közül.

Maga a kapitány az egyenruhájában érkezett, a zakó ujján négy sávval. Elmondta: akad, akinek ennél jóval több van az uniformisán, de aki négynél többel büszkélkedhet, annál biztosak lehetünk abban, hogy nem repül. Veres András sok sztorit osztott meg a hallgatósággal, lezárt repterekről, átstartolásokról, döntésekről, amelyeket a fedélzeti számítógép nem hozhat meg az ember helyett. Ezek szép számmal szerepelnek a könyvben is. Arról, hogy milyen, néhol már-már kegyetlen kiképzést kaptak és milyen komolyan vették a munkájukat a Malév egykori pilótái. Hallhattunk arról, hogy a kormánygéppel úgy ügyeskedtek, hogy egy külföldi reptéren pontosan akkor érjenek földet, amikorra az államfő fogadását kitűzték, és hajszálpontosan akkor nyitották ki az ajtót, amikor a politikusnak le kellett mennie a lépcsőn. Egy másodperccel sem korábban vagy később, és nem is a saját óráik, hanem a hivatalos greenwichi idő szerint.

Az egykori kapitány szerint egyébként meglehetősen snassz, hogy ma egy idegen légitársaság gépén mennek hivatalos útra a magyar vezetők. Veres András úgy véli: mindenképpen fel kellene éleszteni a nemzeti légitársaságot, ami neki az élete volt. Akkor is, ha ő már nem térne oda vissza. Egy majdnem végzetessé vált New York-i út őt ugyanis más tájakra vitte. Ott és akkor találkozott a jógával, ami választ adott neki a sok, repülés közben körvonalazódott kérdésre. Arra, hogy miért is vagyunk a Földön, mi az élet értelme.
A New York-i jógaközpontból a Himalájába vitte az útja, az ottani jógamesterekhez. Azt mondja: bármi, amit birtokolunk, az életünk vége felé semmivé válhat. Hiába van pénzünk, ha már képtelenek vagyunk az utazásra, az élmények megélésére, rá kell jönnünk: semmink nincs. Ő nem akart idáig jutni, másik utat keresett, a lélekét. Jógaiskolát alapított, jógaoktató lett, ma is ezzel foglalkozik. Azt mondja: meg kell ismernünk önmagunkat, és azt is, amin azon túl van. A dolgunkat az életben.
A valós, mindenkit izgató utazásoktól, attól, hogy miként fest a világ és a repülés a pilótafülkéből, egészen más, leki utakig vezet Veres János és Acél Anna közös könyve. Amelyek ugyanúgy izgatnak mindannyiunkat, mint a repülés nagyszerű és nem mindig veszélytelen kalandjai.
Fotó: Bocskay Zsolt