Vas Tímea és Szedmák Balázs tavaly volt azon szerencsések közt, akik az egy éves beutazásra és hivatalos munkavállalásra is feljogosító un. “working holiday” vízumot megkapták. Szinte csak most, három hete érkeztek haza és tapasztalatukat Budapesten, egy népszerű erzsébet-téri bárban osztották meg egy maroknyi fiatallal, akik a közeljövőben fognak kiutazni. A közel két és fél órás beszámoló során Tímea és Balázs elmesélték, mire érdemes ügyelni, mit élveztek a legjobban, mit csinálnának másképpen stb.
A pár ideje nagy részét a legnagyobb városban, Auckland-ben töltötte, azonban, ha újra kimehetnének, egyből a Déli-szigetre mennének, ahol igaz kevesebben laknak, de rengeteg munkalehetőség van különböző farmokon, de ami ennél is lényegesebb, hihetetlenül gyönyörű a táj. Volt arra példa, hogy egy itteni látogatásuk során a nyári tengerparttól húsz percnyi autókázásra hegység és gleccser várta őket, szintén rövid utazásra innen olyan őszies táj, ahol hullott a fák levele, visszatérve Auckland-be pedig megint a nyárban érezték magukat. Biztosak abban, hogy mindenki imádni fogja a tájakat és a túrázást.
Gleccsertúrák, fjordok, Mt. Cook, minden hétvégén tengerpart, bringázás és rengeteg hegyi kirándulás töltötte ki a szabadidejüket. Ellátogattak a Hobbit forgatási helyszínére, ahol szomorúan tapasztalták, hogy a vártnál kevesebb a látnivaló és a rendelkezésre álló idő is legfeljebb húsz perc. A kocsmában a sör pedig “hobbit” méretű.
A mindannyiunkat érdeklő munkavállalásról is sok szó esett. Elmondásuk szerint a klasszikus heti negyven órás munkával számolva, olyan 2000 dollár kereshető meg havonta. Ehhez persze kell helyi adószám és bankszámlaszám, amit nagyjából egyórás utánajárás elintézni.
A munkaadók korrektek, észreveszik azt, ha valaki keményen dolgozik. Viszont szinte alapvető elvárás minden munkahelyen az új-zélandi munkatapasztalat, ami lehet az is, ha valaki mondjuk egy hetet mosogatott már egy itteni étteremben.
A vendéglátóipar főleg a nagyvárosokban nyújt lehetőségeket, a mezőgazdaság pedig a már említett Déli-szigeten. Christchurch-ben pedig szinte mindenfajta munkaerő keresett, ami építkezéseknél szükséges. Fontos kérdés volt, hogy kell-e igazolni valamilyen dokumentummal, ha valakinek van valamilyen szakképzettsége, Balázs szerint, aki végzettségét tekintve szakács, ezt sehol sem kérték. Sőt a hivatalos working holiday vízum leírásában megszabott, egy munkahelyen maximálisan eltölthető három hónapos határt is jócskán túllépték.
Az új-zélandiak más területen is meglepően lazák, ugyanis a helyi adóhatóság nem jár az emberek nyakára, a rendőrség sem állítja meg a szükségesnél többször az embereket. Bár trafipaxok ott is vannak, ami mondjuk nem kellemes dolog, tekintve, hogy autópályán 100 km/óra sebességgel lehet közlekedni.
Tímea és Balázs az megélhetést drágának találta, viszont fizetésükből bőven ki tudtak jönni. Viszont azoknak, akik kizárólag pénzszerzés céljából mennek ki Új-Zélandra, azt ajánlják, hogy ne spóroljanak a helyi látnivalókon.
Felhívták a figyelmet két óriási negatívumra is. Az egyik az erős napsütés, ami a vékony ózonréteg miatt nagyon egészségtelen. Ötvenes naptej, hosszú-ujjú ruhák és kalap kötelező kellékek. A másik pedig Új-Zéland sötét titka, ahogy a helyiek nevezik. Ezek a szúnyogok, melyek kisebbek, erősebbek és sokkal nagyobb számban jelennek meg, mint nálunk. Komolyan megkeseríti az ember életét és főleg az éjszakáit a vízpartok menték. A pár a viszketés ellen antihisztamin tablettát ajánl.
Összességében azonban egyértelműen ajánlják az országot. Egész biztosak abban, hogy mindenki jól fogja magát érezni, aki csak kiutazik. Ehhez persze az is kell, hogy olyan életrevaló legyenek, mint ők maguk, akik életük legnagyobb élményével gazdagodtak az elmúlt szűk egy évben.
Történeteikről, további tanácsaikról a saját blogukon lehet tájékozódni: http://newzealandnowornever.wordpress.com/
Itt pedig az utazásukat röviden bemutató szelfi képekből készül remek kis videójukat ajánljuk:
{youtube}DNh4LCtHZC0{/youtube}