Vistel bejelentette, hogy a fülbemászó csípő-csavaró ritmusokat betiltják: nem lehetne reggaetont játszani rádiókban, közterületen, hivatalos intézményekben, tehát véget érnének az úgynevezett “bonche”, azaz a félig-meddig spontán utcai táncversenyek.
A kubai rádió- és televízióintézet igazgatója sietve kijelentette, hogy a médiában nincs szükség több agresszív szövegű, a nőket megalázó társadalomszemléletet tükröző zenére.
A szigetország vezetői amúgy is ádáz harcot vívnak a reggaetonnal. A múlt évben egyenesen a kultuszminiszter személyes közbelépésére nem kapott például Luca-díjat Osmani García “Chupi chupi” c. nagysikerű slágere, mely gyakorlatilag óda az orális szexhez, ezen kívül azonban semmilyen különösebb hozzáadott értéket nem képvisel.
Valóban, a reggateon egy komplex jelenség, bőven akadnak a mainstream és underground alkotók – a műfajt pedig nem érheti az a vád, hogy magas röptű szövegekkel ( te toco toda toda, métala) operálna, de a túlzott szemérmesség is távol áll a szaknyelven “perreót”, azaz egyenes fordításban kutyálkodást táncoló párocskáktól.
Reggaetont hallgatni hosszú távon igen nagy megpróbáltatás, ám korántsem annyira kellemetlen vizuális élmény a ritmusra riszáló hölgyek látványa, így kérdéses, hogy miként reagál majd a sziget férfilakossága a reggaeton-vétóra. Arról pedig, hogy a Chupi Chupi-t be kell-e tiltani, mindenki döntsön inkább saját maga.(elpais)
{youtube}ywoC2damVmU{/youtube}