Sokan egyenesen ezeknek a szamba szabadcsapatoknak a felvonulását tekintik az igazi karneválnak. A blocók mélyen demokratikus szervezetek – aki akar, úgy és ott áll be a sorba táncolni, ahol és ahogy éppen kedve tartja. Az igazán elkötelezett szambázók egy jó napon akár három felvonulást is végigcsinálnak, és ha kell több napon keresztül megismétlik a mutatványt.
A blocókat, ha egyszer rájuk akadt az ember, könnyű felismerni – viszonylag nehezen félreérthető a pár ezer beöltözött szambázó ember látványa -, ám a rájuk akadással lehet gond. A népszerűbb blocók felvonulásának útvonalát ugyanis sokszor direkt félrevezetően adják meg a szervezők, hogy elkerüljék az ellenőrizhetetlen méretűvé duzzadó tömeget.
De ha egyszer elszabadul a pokol, vagy inkább jelen esetben a mennyország, akkor már nem lehet Rióban diszkréten partizni, pláne nem karneválkor.
A Cordão do Bola Preta, a város legrégebbi blocójának bulijai masszív tömegeket szólítanak az utcára – 2012-ben például nem kevesebb mint kétmillióan vonultak fel velük, és akárcsak az ipanemai Banda de Ipanema és Simpatia é Quese Amor blocók egyszerűen megbénítják azt a városrészt, amit megszállnak.
Ha lehet hinni a papírformának, akkor aki Rióban farsangozik vagy csak a monitor előtt csorgatná a nyálát, itt megtalálja a blocók hivatalos programját. A honlap egyébként előre bocsájtja, hogy akadhatnak kisebb-nagyobb pontatlanságok. (riotimes)