Akik egyébként meglepően mexikóiak is, néhányuk esetében szinte azt is hihetnénk, hogy a gólya navigációs hiba folytán pottyantotta őket a Kárpát-medencébe mondjuk México D.F. helyett.
Persze az is igaz, hogy az ember nem szerelemből megy el külföldre dolgozni, pláne nem, ha a 48-as forradalom vereségét követő időkben, vagy esetleg a hidegháború politikai mínuszai elől költözik valaki melegebb éghajlatra. Mindezen megpróbáltatások ellenére a mexikói magyar emigráció, legalábbis a fent idézett műsor következtetése szerint, sikeresen vette az akadályokat, és jól beilleszkedett a többségi társadalomba.
Voltak, akiket a történelem tarajos hullámai sodortak Mexikóba, és voltak olyanok is szép számmal, akik valaki két szép szeméért indultak dél felé. Ebből következik aztán az, hogy Zsolnai Éva a lányával leginkább “manyolul” beszél, a yorkshire terrierjéhez viszont még 15 év után is magyarul fordul, a hab a tortán pedig az, hogy magát magyar cigányként definiálja Mexikóban – azért lehet, hogy nem kell még temetni a multikultit.
A riport alapjában véve teljesen korrekt, lebont néhány, a magyarokról elhíresült sztereotípiát, és olyan előítéleteket is tisztába tesz, amikkel még magunk is csak nehezen boldogulunk. Az mindenképpen pozitív pont a film rendezőjénél, hogy az Amerikából származó paprikát nemzeti fűszernövényünkké tettük. A paprikáért-gulyás bartert pedig kifejezetten előnyösnek tekinti a riport.
Hogy ki, miért, mikor és hogyan vándorolt ki Mexikóba, azt majd elmondják ők, akik elmentek.
Los que llegaron – Húngaros – CanalOnceIPN (spanyolul)
{youtube} 3LQmgpzBqjA {/youtube}