Örömkocsikázás.
A világ legismertebb és legnehezebb tereprali-versenyének utolsó napját, a La Serena és Santiago között kijelölt szelektív szakaszt így lehetne a leginkább jellemezni. Rengeteg szurkoló volt kíváncsi a versenyzőkre, akik a lehető legkevesebbet kockáztatták, érthető módon a záró pillanatokban már az volt a legfontosabb, hogy az esetleges technikai problémát és a kiesést elkerüljék.
– Beérett a kemény munka, valóra vált a gyerekkori álom – küszködött a könnyeivel Sebestyén Sándor, aki a 80. időt autózta, az abszolút értékelésben a 72. lett, míg a T2-es kategóriában a kiváló 7. pozíciót tudhatja magáénak. Hatalmas büszkeség, hogy egyszerű vidéki emberekként célba értünk a Dakar-ralin. A csapatmunka fantasztikus volt, olyan fegyelmezetten mentünk végig, hogy az példaértékű, a lehető legjobb döntés volt, hogy a sivatagi versenyzésben rutinos sandlanderes srácokkal vágtunk neki a futamnak. Azt már most eldöntöttem, hogy visszatérek, a Dakar-érzés teljesen rabul ejtett.
Sebestyén navigátora, Bognár József is meghatódott az utolsó méter teljesítése után.
– Még nem fogtuk fel teljesen, hogy mit vittünk végbe. Tavaly elbuktunk, most megcsináltuk – csapott a levegőbe Bognár. – Nagyon örülünk és köszönjük mindenkinek a munkáját. A safety carban ülőknek, a szervizeseknek, remek kis csapatot alkottunk. Vissza akarok jönni!
Az UNIQA Safety Car legénysége néha már azt hitte, soha nem jön el a szombati szelektív vége.
– Két részre bontva, gyors és köves, talán nem túlzom, ha azt állítom, tökéletesen értelmetlen speciálok voltak – nyilatkozta a szakaszon 79., az összetettben 74., a T2-es kategóriában pedig az előkelő 8. helyen végzett egység pilótája, a Sandlander csapatvezetője, Pócsik László, aki immáron harmadszorra „pipálta” ki a leghíresebb terepviadalt.
Farkas Nándor navigátor szerint a szombati nap élvezeti értéke nem volt túl magas, de a lényeg, hogy mindkét sandlanderes Toyota eljutott Santiagóba.
Szaller Zoltánt jobban megviselte a mostani futam, mint amikor kamionpilótaként nyomta a gázpedált, s érte el minden idők legjobb magyar helyezését (10.) 2009-ben – nem mellékesen Pócsikkal együtt.
– Nekem nagyon nehéz volt, elfáradtam. Persze lehet, hogy már nem vagyok igazi férfi… – mosolyodott el Szaller. – Nem bánom, hogy vége. Az utóbbi napok iszonyatosan hosszúak voltak, az alig egy-két-három óra alvás azért megviseli az embert. Ráadásul, én a hátsó tengelyen ültem, tehát minden egyes gödröt megszámoltam a Dakar ideje alatt. Most már csak a pódiumceremóniát várom, s leginkább pihenni akarok. (sandlander)