Jacobson az El País spanyol napilapnak adott interjújában ugyan nem bocsátkozott jóslatokba a Chávez halálát követő kubai alternatívákról, azonban nem rejtette véka alá azon nézetét sem, mi szerint a szigetország gazdasági és politikai nyitását részben a hazai energiaforrások hiánya, valamint a rendszer kudarca idézte elő. Közvetve tehát a régi iskolát követve az embargó sikereként könyveli el a jelenlegi kubai változásokat.
Az államtitkár asszony szavaiból az derül ki, hogy az észak-amerikai establishment mindennél fontosabbnak tartja a kubai gazdaság kapitalista átalakítását és a sziget szocialista modelljének felszámolását.
Az El País újságírójának azon kérdésére, hogy amennyiben Barack Obama valóban szeretné elő segíteni a kubai gazdaság nyitását, miért nem oldja fel a sziget elleni gazdasági embargót, Jacobson sematikus választ adott.
“Ez nem az elnök hatásköre, Obama megváltoztatott jó néhány törvényt, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a szigeten élőket és az emigrációt, szintén szeretnénk erősíteni a humanitárius szervezetek kapcsolatrendszerét és támogatni a kubai civil szférát. A blokád feloldásához azonban valami igazán nagy változásnak kell történnie Kubában, az embargót pedig csakis az Egyesült Államok Kongresszusa törölheti el.”
Áttörés az Egyesült Államok és Kuba kapcsolataiban még jó ideig nem várható. Washington kapitalizmust és saját mintára szabott kubai demokráciát akar, amiből Havanna – talán mert 1959 előtt már bőven volt ideje megtapasztalni annak árnyoldalait – egyelőre még mindig nem kér.