A japán- kínai szigetvita csúcspontján felajánlotta, hogy a tokiói kormányzóság megvásárolja a japán magántulajdonban levő Szenkaku/ kínai elnevezés szerint Diaoyu/ szigeteket. A baloldali kormány így lépéskényszerbe került és bejelentette, hogy a japán állam veszi meg a szigeteket, melyeket Kína is a sajátjának tekint.
Isihara Sintarot négyszer választották meg Tokió kormányzójának, és gyakran tett olyan nacionalista kijelentéseket, melyek külföldön japánellenes akciókat eredményeztek. Különösen így volt ez Kína esetében. A nyolcvanesztendős veterán szívesen provokálta a múltban is Kínát, és nem rejtette véka alá, hogy új pártja élén is épp ezt akarja tenni. Ezért mondott le azonnali hatállyal kormányzói tisztjéről. Japán számára a szigetvita mindinkább gazdasági problémát is jelent, mert a hatalmas kínai piacon diszkriminálják a japán árukat: nem fogynak a Toyota autók vagy a Sony mobiltelefonok, pedig a húsz éve stagnáló japán gazdaságnak nagy szüksége lenne sikerre a külső piacokon, mindenekelőtt Ázsia legnagyobb piacán, a kínain.
Kiemelt