Civilek haltak meg Mianmar kacsinok lakta részén a kormányhadsereg tüzérségi tüzében

Két hete még a légierőt is bevetette a mianmari hadsereg a kacsin gerillák elleni harcba. Pillanatnyilag ez az egyetlen „etnikai” front, ahol tényleges harcok folynak. Mianmarban több kisebbség is évtizedeken át fegyverrel küzdött a nagyobb önrendelkezésért. Jelen pillanatban csak a kacsinokkal nem áll fenn tűzszünet. A többi fronton, legalábbis ideiglenesen, a reformpárti kormánynak sikerült fegyvernyugvást elérnie. Most azt jelentették Laiza városából – ez a legnagyobb, a lázadók által ellenőrzött település – hogy a kormányerők tüzérségi támadásában három civil, köztük egy 15 éves fiú is meghalt. Ez a mostani hadművelet kényes kérdéseket vet fel: mindenekelőtt azt, hogy mennyiben kezdeményezte ezt a civil kormány, amely egyébként valóban fontos lépéseket tett a demokratikus átalakulás felé? Mert ha e hadművelet mögött burmai nacionalista megfontolások állnak, akkor egycsapásra megváltozhat a külvilág eddigi kedvező véleménye. Ha viszont a mostani hadművelet kizárólag a hadsereg akciója, akkor is nagy a baj. Mert ez azt jelentené, hogy a kormánynak, a parlamentnek, ahol immár az ellenzék is képviselve van, nincs befolyása a tábornokokra. Akik korábban vaskézzel irányították évtizedeken át a délkelet-ázsiai országot. Az ENSZ, az EU és az USA a gazdasági szankciók feloldásával jelezték, elismerik a felülről kezdeményezett demokratikus változások eredményeit. De ha az etnikai kisebbségekkel nem sikerül megállapodni, és mindenekelőtt fegyverszünetet kötni a kacsinokkal, akkor csökkenhet a változások nyugati támogatása. És ebből csak azok húzhatnak hasznot, akik eddig is ellenezték a reformokat. A háttérben jónéhány tábornok még mindig úgy gondolja, hogy a végső szót, ahogy ez évtizedeken át Burmában történt, a modernizálódó Mianmarban is a hadsereg mondja majd ki. (BBC)