Tíz dolog, amit tudni kell az indiai Mars-misszióról

Az űreszköz november 5-én kel útra a szriharikotai Szatis Dhavan űrközpontból a Mars felé, szépen hangzó hindi nevet kapott: Mangalyaan, amit annyit tesz: „Mars-járó”. India a negyedik a sorban, amely megkísérli, hogy a vörös bolygóhoz űrszondát küldjön. Ez az első Mars-expedíciója az ázsiai országnak, és eddig még egyik küldetés sem volt teljesen sikeres. Közel negyven misszió bukott el eddig, beleértve az 1991-es japán próbálkozást, valamint a 2011-es kínait. India hazai fejlesztésű Polar Satellite Launch Vehicle rakétákkal szerelte fel a Mangalyaant, amely először elliptikus pályára áll a Föld körül, a felturbózott tolóerő hatására száguld a vörös bolygó felé. Félelmetes útvonalat jár be: 300 nap és 780000000-kilométer az út a Marsig, hogy aztán, ha célba ér, geológiai és egyéb méréseket végezzen. A szondára szerelt napelemek segítik a „marsonjárót”, hogy megfigyelje a planéta időjárási viszonyait, valamint megkísérli felmérni, hogy mi történt a vízzel, hiszen tudósok úgy vélik: egykor tengerek is voltak a Marson. Ugyancsak felméréseket végez, hogy vannak-e az élethez nélkülözhetetlen vegyi anyagok a bolygón, illetve ezen adatok birtokában jöhet a legfontosabb: a mért eredmények és a megszerzett adatok segítik a tudósokat, hogyan lehet esetlegesen földi életet teremteni a Marson.
India egyébként egyszer már sikerrel járt az űrkutatás terén: 2008 és 2009 között teljesítette első sikeres űrmisszióját, Chandrayaan-1 holdszonda vizet talált a Hold felszínén